Virágos vigasztalás

begonia-49737_1280Lesújtottan állt a férfi nehéz szavaitól. Valahol a szíve mélyén sejtette, hogy mindez nem komoly, inkább csak egy kisfiú küzdelmeinek hangjai süvítenek.

Próbált tiltakozni, de rájött, hogy az meg a benne küszködő kislány visítása.
A családi ebéd olyan színjátékká változott, mint amire emberek befizetik magukat, hogy részt vegyenek egy szerepjátékban, igazi színészekkel. Kik valójában az igazi színészek? A hétköznapok szereplői, ki-ki a maga darabjában.
A szidalmak alatt riadtan pislogott hol anyjára, hol apjára, akik ott ültek mellette és nyelték könnyeiket meghökkenve, értetlenül, mi is zajlik körülöttük.
A kert, apa kertje, az mindig megnyugtatja. A törődést látja benne és a szépséget, amit a szív hordoz. Támaszkodott a korláton, a levegőbe szippantott és elmerengett azon mi baj érhette a sárga virágú loncot, hogy száradásnak indult. Ahogy fájdalmában a természetbe kapaszkodott mellé állt édesapja.
– Akarod azt a virágot? – bökött a korlát szélén viruló narancsvörös növényre.
– Miféle ez? – kérdezte a lány – Olyasminek látom, mint a begóniát.
– Igen, egy újfajta, amit Pétörék a kertészetben hajtatnak.
– Nagyon szép. Félek nálam nincs ennyi napfény és tönkremegy – utasította vissza a lány apja ajánlatát.
Az ég megnyílt, irdatlan felhőszakadás indult. Az autópálya vonalai töredezett képet mutattak. Úgy látott, mint amikor könnyek árasztják el szemét. A felhők sírtak helyette. És abban a pillanatban döbbent rá, hogy apa a neki kínált virággal simogatta meg lelkét.
Szűkszavú ember volt. Sok éven át a lány abban a hitben élt, hogy apja, ha nem mondja neki, nem is szereti. Aztán rájött, hogy Ő egyszerűen ilyen, nem mondja ki. Tetteit kezdte figyelni és minden világos lett. Milyen buta voltam! – csapott a homlokára és azonnal előkapta telefonját.
– Apa! Kérem azt a virágot! – rebegte könnyes szemekkel.
A hajnali napfényben büszkén nézegette a teraszon a begóniát. Válogatta a cserépedényeket, a legszebbet akarta kiválasztani. Belehelyezte a virágot az egyikbe és forgatta jobbra-balra, hogy látszódjon mindenhonnan. Friss vizet öntött a növény derekára és apai érzésekkel töltekezve elindult aznapi dolgára.
– Szendrei Ági
By | 2018-01-17T17:51:00+00:00 2016. 7. 1. |Categories: Kultúra|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet

Támogasd az Egyesületet

Ha tetszik a munkánk, kérünk, hogy támogass minket egy csésze kávé vagy csokor virág árával!

Csésze kávé

450 Ft

Csokor virág

2500 Ft