Mi lenne, ha más szemmel néznénk?

child-1448734_1280Férfi és nő a világban ezotéria nélkül.

Lehetséges-e az, hogy férfi és nő önmagunkban és önmagunkon keresztül megérthető? Lehetséges-e az, hogy a két nem egymás nélkül nem látható és egymás nélkül nem érthető meg? Lehetséges-e az, hogy a két nem megértése túlmutat a jelenlegi ismereteinket? Lehetséges-e, hogy elemi a két nem jelenléte a világban, és ez az elemiség egyénenként bennünk is megvan? Lehetséges-e, hogy a nemek megértése túlmutat rajtunk? És lehetséges-e, hogy akár ősanyáink vagy ősapáink ismereteiben, múltbéli generációs tudásában kereshetjük ehhez az információkat?

Világunkat lebonthatjuk két alapvető pólusra: férfira és nőre. Ez a két pólus ősidők óta létezik. Tehát régebb óta, mint ahogyan mi megszülettünk, és amennyi idő alatt meg- és kitapasztaltuk az életünket, ebből következtetve arra, hogyan működünk. A két pólusnál szűkebben talán nem is foghatjuk meg az életünkben a folyamatos változást: az élet körforgását. Hiszen ezen a két nemen alapszik, belőlük származik valahol maga az élet. A két pólushoz teljesen eltérő motiváltság, funkciók és feladatok társulnak. De a két pólus hogyan működik ma a világban? Lehetséges-e az, hogy az elmúlt évszázadok és évezredek folyamán a férfi és a nő – ahelyett az elemi motiváltság helyett, ami mozgatja őket -, a társadalomban csak szerepekként maradtak fenn? Értjük-e, nem csupán társadalmi keretek között, nem csak a nemekhez tartozó feladatkörök meghatározásában, hanem önmagunkban, hogy mi a férfi és mi a nő? Ezek lehet, hogy nem is kézzel fogható dolgok, hanem valami más? Lehet, hogy egy érzés?

Mégis, ha kézzel fogható, anyagi dolgokból indulunk el, a családmodelleken keresztül elkezdhetünk vizsgálódni. És leginkább a jelen világban ezen keresztül ragadható tetten a körforgás is. Viszont a családmodell sem állandó, nem volt mindig olyan, mint ma, hiszen a világ alakulásával ugyancsak változott az is. Ma már megkülönböztethetünk (például európai viszonylatokban) szűk családot és egy tágabb családi kört. A szűk családhoz tartozik: apa, anya, gyerekek; míg a tág családhoz: nagy- esetleg dédszülők, nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek stb. Volt idő, amíg nem volt ilyen különbségtétel egy családon belül. Sőt, olyan közösségek is léteznek, ahol családok között sincsenek különbségtételek, összetartanak, és közösségi feladat megoldani az egymás életében adódott „problémákat” (Santa Cruz del Islote, Kolumbia). Mit jelenthet ez? A mi szemünkön keresztül nyűgöt, kényelmetlenséget vagy egy másik szemszöggel nagyobb egységet?

Sajnos, szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a jelenlegi családmodellek sem jelentenek olyan egységet, mint amelyeket a szűk család értelmében veszünk. Sajnos a valóság az, hogy legnagyobb részben csonka családokról, elvált szülőkről beszélhetünk. Sajnos, ez egy tény. Viszont a tény segíthet tényként is kezelni helyzeteket, objektívvé tenni a hozzáállásunkat a témakörhöz, elősegítve egyfajta tisztánlátást abban. Mégis mit eredményezhet a generációs fejlődésben a csonkacsalád? Hogyan alakulhat ki a férfiről és a nőről alkotott ismereteink egy ilyen környezetben?

Ha elindulunk a feltételezésen – ami oknál fogva ez a cikk is született -, hogy férfi és női szerepek alakultak ki hosszú idők folyamán, amik rárakódtak valamiféle elemi érzésre, akkor lehet felfejthetünk valamit önmagunkból, a férfiból és a nőből. Megláthatunk valamiféle saját motiváltságot az életünkben, és láthatunk valamit a valóságból, ami a jelenben körülvesz bennünket. A múltban és a jelenben is generációról generációra adódtak át a nemek mintái, meglehet a múltban a szorosabb családi egység miatt tudás is adódott át, nemcsak a minta. (Van-e a kettő között különbség?) Ebben az értelemben ma mi adódik át a következő nemzedékekre, ha még csak feladatkör, vagyis szerep szintjén sem teljes a család képe?

Ha valóban az elemiség logikája mentén haladunk, valahol lehet nem is okozna legyőzhetetlen akadályt a megértésben a csonka családok létezése, vagy az abban való nevelkedés. Talán, ha nem a feladatkörben törekedjük megérteni magunkat, akkor is megérthető a nő és a férfi, és talán önmagunk. Ehhez az első lépés mégis a szerepek, a feladatkörök vizsgálata lehet, ha azokat valóban tényként kezeljük. Talán van az a szemszög, amivel kibontható férfi és nő elemi motiváltsága. Mi ez a szemszög? Lehet, hogy nem véletlenül alakultak ki szerepek, és rakódtak rá arra az elemi érzésre? Lehetséges-e, hogy férfi és nő önmagunkon keresztül megérthető? Lehetséges-e, hogy a szemszög bennünk van, és azon keresztül értelmezhetem saját magamat? Lehetséges-e, hogy a mintáimon, a felvett feladatköreimen túl van a nemek és önmagam megértése? Lehetséges?

By |2018-01-17T17:50:59+00:002016. 7. 19. |Categories: Útközben|Tags: , , , |0 hozzászólás

Hagyj üzenetet

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Támogasd az Egyesületet

Ha tetszik a munkánk, kérünk, hogy támogass minket egy csésze kávé vagy csokor virág árával!

Csésze kávé

450 Ft

Csokor virág

2500 Ft