Adni csak úgy, kapni csak úgy

roses-1229148_1280Ha csak tehetem, elmegyek piacolni. Szeretem a színeit, a hangjait, az illatokat – igaz, vannak szagok is, mert például a hal nem éppen illatos. A látvány, a nyüzsgés, a hangulat magával ragad. Ballagok a sorok között és pásztázom az árut, ránézek az árusra, gondolatban összekötöm a kettőt és súg a belsőm: itt vegyél.

Van a piacban valami bizsergető. Hazamegyek a szülővárosomba és úgy kószálok a Mars téren a kofák között, hogy bármikor jöhet egy régi ismerős, vagy bármikor történhet valami, amire nem számítok.

Az elmúlt hétvégén is így lett. Egyik családtagom születésnapjára akartam virágot venni. Elgondoltam, hogy a rózsaárus fiút keresem meg, akinél már máskor is szép csokrokat találtam. Megszokott helyén nem találtam, azonban kezdeti ijedségem nem lett úrrá rajtam, sétáltam tovább. Amikor rábukkantam mosolyogva állt fel sámlijáról az asztal mögött.
– Melyiket adhatom? – kérdezte kedvesen mindenféle tolakodás nélkül. Nézegettem a szorosan egymáshoz tapadó szirmú virágfejeket. Rámutattam kettőre egy-egy csokorban, narancsos cirmosak voltak, így választottam.

Vágyakozó hang szólt a fiú mellől.

– Nekem is pont az tetszett meg! – mondta az idős hölgy, aki asztaltársa volt virágosomnak. Ő gyümölcsöt árult. Szemébe néztem és már ott is volt a gondolat, hogy ha az a szál virág “rámosolygott”, akkor miért ne kaphatná meg.
Kértem a fiút bontsa meg a csokrot és emeljük ki a szál rózsát.

– Nem fogadhatom el – tiltakozott a néni. Hangjában nem az elutasítást hallottam, hanem inkább azt, hogy meglepődik, ilyen megtörténhet vele, hogy csak úgy kap egy szál rózsát.

– Mikor tetszett utoljára virágot kapni? – kérdeztem tőle biztatón, hátha így könnyebben veszi.

– Hát – szólt nyújtott hangon, tekintetét kicsit felfelé fordítva – nagyon régen. Kicsit el is pirult, pont úgy, mint a fiatal lányok, mikor először randevúznak és udvarlójuktól ilyenforma bókot kapnak.

– No, akkor épp itt az ideje! – és már nyújtottam is felé a kiszemelt példányt.

– De miért ad nekem virágot? – kérdezte kétkedőn.

– Azért, mert meghallottam, hogy tetszik Önnek. A csokorban marad még elég.

A következő percben már a sajátjaként szagolgatta a váratlan ajándékot. Rózsaillatba burkolózva, boldog tekintettel kívánt szép napot nekem. A napom ettől a rögtönzött ajándékozástól tényleg szebb lett.

Egy próbát talán Neked is megér. Fülelj! Halld meg a közelben valaki csekélyke vágyát. És figyeld, mi történik Veled, mikor megkapja az a másik.

 

 – Szendrei Ági

By |2018-01-17T17:50:59+00:002016. 7. 29. |Categories: Útközben|Tags: , , , |0 hozzászólás

Hagyj üzenetet

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Támogasd az Egyesületet

Ha tetszik a munkánk, kérünk, hogy támogass minket egy csésze kávé vagy csokor virág árával!

Csésze kávé

450 Ft

Csokor virág

2500 Ft