A csónakos útja

Szigetköz 0008 kicsi (3)Alig néhány csónak ringott a Dunán. Az evező halkan lapozta a habokat, figyelmesen hallgatta mit suttog a víz.
Békanyál lepte folyosók tárultak elé, kacskaringós csatornák csigázták kíváncsiságát, kidőlt fák állták útját, s kérdezték folyvást, merre tovább.
A nap simogatta, a szél becézte, a folyó vigyázta útját. Madarakat küldtek a csónakosnak, hogy jelezzék a vészt, és vidám békanépeket, hogy mosolyt csaljanak arcára.

Órák teltek így. Belül elhalkult minden, kívül zsibongott az élet, mígnem a világ a csónakban és azon kívül egyszer csak összeért. A része lett a világnak, amit a csónakból csodált. Majd elmosolyodott… mindig is a része volt.

Annyira volt madár, amennyire levegő annyira volt béka amennyire fa.

Egyszer egy öregember mondta neki:Szigetköz 0014 kicsi (3)

„Egy élet van, és részese annak, mind ki él.
Tanulj hát mindtől, ami él.
A madártól, ki száll, ha kell, és nyugszik, mikor búcsúját inti az ég,
A békától, ki bátran ugrik vágya felé,
Tanulj a folyótól is meg nem állni, s ringatni mind, ki utadra lép.”

 

– Kürti Nóri

By | 2018-01-17T17:50:59+00:00 2016. 7. 31. |Categories: Útközben|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet

Támogasd az Egyesületet

Ha tetszik a munkánk, kérünk, hogy támogass minket egy csésze kávé vagy csokor virág árával!

Csésze kávé

450 Ft

Csokor virág

2500 Ft