Egymásra figyelni, ennyi az egész!

kids-1099713_1280Húgom családjával töltöttem a vasárnap délutánt.

Lili, a nagyobbik testvér, négy és fél éves és aznap délután tanult meg kétkerekű biciklizni. Egy zsákutcában gyakorolt az apukája futott utána, hogy ha kell, még idejében elkapja(néhány ilyen délután és 8 másodperc alatt fogja futni a 100 m-t). Az anyuka, a testvérem, rollerrel követte a két és fél éves Marcit, aki lábbal hajtós kismotorral suhant.

Az egyik pillanatban Lili picit elvesztette az egyensúlyát, megingott, majd picit elesett a biciklivel. Apukája, anyukája odaszaladt, hogy megkérdezzék megütötte–e magát, mire Lili mondta, hogy csak picit, majd felkiáltott, hogy „ott megy a Marci egyedül”, akkor látta a testvérét kifelé hajtani a zsákutcából. A tesóm utána iramodott rollerrel és fülön csípte.

Mindez egy hete történt,és újra és újra elmesélem ezt a történetet, mert nem fér a fejembe, hogy Lili miután elesett biciklivel és épp picit megütötte magát, hogyan tudott valaki másra, a testvérére figyelni és ennyi idősen felmérni, hogy veszélybe kerülhet.

Az fogott meg a történetben, hogy racionális fejjel azt gondolnám, hogy Lilinek gyerekként, esés után, némi fájdalommal minden oka meg lett volna, hogy magával legyen elfoglalva de mégsem ez történt! Sőt éberebb volt, mint a szülei.

Felmerült bennem a kérdés, hogy elképzelhető, hogy valójában ennyire természetes, hogy figyelünk egymásra és nem is az a természetes, ami gyakran a hétköznapokban történik, hogy elmegyünk egymás mellett vagy éppen átgázolunk egymáson?

Sokan tanulhatnánk Lilitől.

 -Angyal Szilvi

By | 2018-01-17T17:51:02+00:00 2016. 5. 16. |Categories: Családi kör|Tags: , , , , |0 hozzászólás

Hagyj üzenetet

Támogasd az Egyesületet

Ha tetszik a munkánk, kérünk, hogy támogass minket egy csésze kávé vagy csokor virág árával!

Csésze kávé

450 Ft

Csokor virág

2500 Ft