A jó pap holtig tanul…

graduate-702997_960_720 (1)

Egy ismerősöm – miután világra hozta első gyermekét – a megszokott módon négy napot a kórházban töltött, majd a négy nap elteltével, azaz a futószalag továbbgördültével hazaengedték. Talán nem elsőként fogalmazódott meg benne, de lehet, hogy elsőként merte hangosan feltenni a kérdést elsőszülöttjével a karján: „Ennyi? Nem kell ehhez valami vizsga vagy engedély?”

És tényleg; megszokjuk és természetesnek vesszük, hogy az életünk több fordulópontja előtt számot adunk a tudásunkról egy bizottságnak vagy oktatónak, de vajon a legfontosabb fordulópontokon ki mondja meg, hogy elbuktunk vagy sem? Ki szembesít a hibáinkkal, ha nem mi magunk fejlődünk azzá, hogy képesek legyünk őszintén szembesülni a döntéseink, a tetteink következményeivel?

A történelem során – bár nevesítve elvétve vannak – mégis gyökeresen ható és változtató tényező lehetett nagyon sok nő. Azzal hogy felnevelt egy gyermeket vagy épp azzal, hogy engedte, hogy más nevelje fel, kezdetektől fogva befolyásolta annak a gyermeknek a világlátását, a másolt mintáit, követett értékrendjét, mindazon motivációkat, amik a tetteit meghatározták. És itt nem elsősorban a nagyformátumú történelmi személyekre gondolok. Vajon mit kapott az a gyermek útravalóul, akinek felnőttkorára az állt össze, hogy embereket irtson?

Hatott a nő a tetteivel vagy éppen a passzivitásával, akár a puszta jelenlétével is, anyaként, nevelőként, feleségként, szeretőként, testvérként, és hat a mai napig. Vajon hány nő volt tudatában mindezek következményeinek?
Nem csak a papoknak, hanem mindenkinek van rá lehetősége, hogy egy életen át tanuljanak; nem tantárgyakat, lexikát, hanem az életet, az emberi elme rejtelmeit, végső soron önmagukat.

By | 2018-01-17T17:51:03+00:00 2016. 4. 25. |Categories: Egymás között|Tags: , , , |0 hozzászólás

Hagyj üzenetet

Támogasd az Egyesületet

Ha tetszik a munkánk, kérünk, hogy támogass minket egy csésze kávé vagy csokor virág árával!

Csésze kávé

450 Ft

Csokor virág

2500 Ft