black-and-white-1282292_1920

Félrehúzódtam tegnap,
és megálltam a fal mellett.
Csöndben meglapultam,
amíg a gondolatom megellett.
Magamon kívül rugdostam a falat,
kopott cipőm orráról
hullott le a hófehér vakolat.
Olyan voltam, mint a türelmetlen gyerek,
ki saját szájára intette a némaságát,
hogy zavartalan várja ki
a saját gondolatainak nyugalmát.
De kíváncsian kérdezgettem,
most mégis, vajon mit csinál?
hogy a fal mellett olyan komoran,
értetlenül, csöndben áll.
De a felnőtt ilyen. Nem tud választ adni…
és a kíváncsi gyerek megy csak el,
vállát rántva, önfeledten játszani.

By |2018-01-17T17:51:03+00:00április 24th, 2016|Kultúra|