girl-1163407_960_720

Sosem tudhatod, hogy amire lépsz,
az megtartó, édes anyaföld,
vagy vesztedet rejtő, éhes ingovány.
Az utad egy örök talány.

Sohasem tudhatod, hogy ami hajt,
lehetetlent mintázó köd
vagy gyémántnál szilárdabb bizonyosság.
Fényérzékeny ez a világ.

Vagy hallgatsz arra, ami rég szólít
és lépted könnyű a semmi felé is;
vagy a kételyed köveit görgeted.
Kegyelmed, hogy eldöntheted.

Az útra egyedül lépsz és magad
figyeled magad óvó tekintettel;
két kezed rakja a köveket, szegélyt.
Szítsd magadban a szenvedélyt.

Ha örömöt találsz, oszd meg mással,
ha lelsz keservet, élvezd a cseppjeit,
amikkel táplál az édes mostoha.
Jobb helyed nem lesz ennél soha.

Csak a gyermek kezének van helye
a felnőtt-isten vigasz-tenyerében;
a felnőtt kéz adni teremtetett.
A tetted a világban a helyed.

By |2018-01-17T17:51:05+00:00március 29th, 2016|Kultúra|