Ültessünk, az olyan izgalmas!

sprout-1136131_1920

Február legeleje volt, amikor a keresztlányom születésnapját ünnepeltük. Rákaptam mostanában az olyan ajándékozásra, melyben a kiskamasz is aktívan benne van, így alkotó meglepetést adtam. Néhány fűszermag, tömörített tőzeg, csinos ültető edények lettek csomagba kötve.
A csomag Boldi fiam figyelmét is felkeltette, így legutóbb, mikor arra jártunk, ahol ezt a csomagot árulják, már húzott is a polchoz, hogy szeretne ő is mentát ültetni. Valami zsigeri érdeklődés támadt benne mostanság a menta iránt, illóolaj formájában is élvezettel szagolgatja.
Azon a bizonyos szombati munkanapon már reggel az ültetés gondolatával indult útnak. Iskola végeztével szaporázta lépteit hazafelé, az előszobában lerúgta cipőjét, ledobta táskáját és rohant a konyhába pulóverre ujját feltűrve, készen állva az ültetésre.
Az edényeket a magokkal párosítottuk, a mintázat ebben segítségünkre volt. Kimértük a vizet, mellyel a tőzeget dúsítottuk, majd kanalanként adagoltuk a cserepekbe.
Az ültetési utasítást bújva egyszer csak felkiáltott:
– Anyuci! a tetejüket alaposan le kell fóliázni, nehogy megfázzanak, amíg kicsik. És csináljunk rá lyukakat, hogy tudjanak levegőzni.
Az ültetés rövid idő alatt meglett.
– És mikor jönnek elő? – kérdezte türelmetlen kíváncsisággal.
– A leírás azt mondja, hogy 10-12 hét – próbáltam megnyugtatni.
– Hú! az de sok! – fancsalodott el az arca.
Ahogy teltek a napok, egyikről-másikra reggel is és este is gondosan forgatta a cserepeket, kérdezte, hogy locsolunk-e. – Tudod!?! Nedvesen kell tartani a földet, olvastam.

Egyik reggel miközben szellőztetésre tártam ki az ablakot, szemem sarkából kicsi, zöld kacsintásra lettem figyelmes. Felsikoltottam és hívtam kertészpartnerem, aki álmos szemekkel épp, hogy kibújt a meleg paplan alól.
Csattogtak mezítelen talpai a padlón és villám gyorsan mellettem termett.
– Hurrá! kihajtott a mag – ujjongott! Majd komoly, felelősségteljes arccal rám szólt: azonnal csukd be az ablakot! Megfáznak a palántáim. Még sokat kell erősödniük, amíg felnőttek lesznek.
A parancsot teljesítve figyeltem fürkésző tekintetét és láttam, hogy közben kattognak a gondolatkerekek, amiket ki izással tölt el. Az új élet fakadásának minden életkorban lehet figyelmet szentelni, és ez mindig új örömet ad.
Boldi is egyetértett ezzel a gondolattal és hozzátette írásom záró momentumaként, lám a tata 65 évesen is örül, ha virág csemetét kap ajándékba.

– Szendrei Ági

By | 2018-01-17T17:51:05+00:00 2016. 3. 19. |Categories: Útközben|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet

Támogasd az Egyesületet

Ha tetszik a munkánk, kérünk, hogy támogass minket egy csésze kávé vagy csokor virág árával!

Csésze kávé

450 Ft

Csokor virág

2500 Ft