– Anya, anya! Nézd, nézd! Hó van a fákon!

– Jajj, kislányom, hogy lenne már hó, hát meleg van és süt a nap.

– Anya, anya nézd, akkor milyen pöttyök vannak a fákon? – Az anya oda sem néz, a válla felett válaszol:

– Kislányom, azokat a pöttyöket úgy hívják: rügyek. Abból lesz később a virág.  A rügyek jelzik, hogy itt a tavasz.

Az anya elhallgat és megáll. Tényleg, már március van. –  gondolja magában  – Ez a negyedik év. Pontosan négy év telt el azóta, hogy apám meghalt. Ó, mennyire hiányzik és már alig-alig tudom felidézni az arcát, az ősz haját és a szemüvegét, ami folyton az orrára csúszott. Szinte nem is látott semmit, de őt ez egy cseppet sem zavarta. Vajon mi van anyámmal? Őt is régen látogattam meg. Majd kapok a fejemre, hogy milyen rossz gyerek vagyok. De hát nincs időm semmire, egész nap rohanok…

– Anya, anya – rángatja a kisgyerek az anyját közelebb a fához. Ez mi? – néz kérdőn az anyjára.

– Moha. -feleli borúsan.

– Anya, mi az a moha?

– Egy növény, ami szeret a fák törzsén is élni.

– Anya, de mi az a növény?

Az anya összeráncolja a homlokát. Ugyan erre mit válaszolhat az alig négy éves kislányának.

– Élőlény, mint Te vagy én, csak kicsit másmilyen.

– Anya, az mit jelent? Hát nem is mozog és nem is beszél.

Az anya elhallgat. Ránéz a kis csöppségre, majd a mohára. Szeme könnybe lábad, majd felnevet. Tanult ő mindenfélét, de erre az egyszerű kérdésre hirtelen ő sem tudja mit feleljen.

– Tudod kislányom, ezen még én sem gondolkoztam el. – mondta, miközben már hajolt is le, hogy a kislánnyal együtt közelebbről is szemügyre vegye a faágon szétterülő mohaszigetet.

– Hm..  Ha hozzáérek, tényleg nem mozog. De ahhoz, hogy éljen napfényre van szüksége és vízre is, pont úgy, mint neked, vagy nekem….

P1070199kicsi

By |2018-01-17T17:51:05+00:00március 18th, 2016|Egyéb|