book-2869_1920

Megszüli a pillanat a változást.
Lépkedem a könyv kötötte könyv között.
A lapok fölmutatnak valami tudást,
de az igazi papír csak engem tükrözött.
Régóta és sokat lépkedem, és lépteimet
elhagytam a múlt világában.
A világ alkotta képemet
összegyűrtem, majd magammá formáltam.
A világ most mutogat, hivatkozik
a lapra irkált ismeretre,
a halott és félholt istenekre,
és én csak ellépek amellett, ki imádkozik.
Ott hagyhatnám, és ha ott hagynám
is, neki többet mondanék, mint minden szó,
de ő csak a papírt bámulná,
és megtalálná, ami sose volt.
Okosságot, csak okos találhat,
de a tudásért az ember magában találgat.

By |2018-01-17T17:51:06+00:00március 11th, 2016|Kultúra|