Még emberek

watch-1212557_1920

Kézfogásban visszük életünk.
A múlásban lassan változott meg mindenünk.
Te meghajoltál, elfogyott rólad az anyag,
és remegő lábaidon utolsó éveid billegnek.
Utolsó éveidben megmaradt,
hogy megértő vagy türelmetlen szavakkal illetnek.
Mindenki előtt Én szólítlak még embernek.

Megváltoztam melletted én is.
Öreg lettem és kövér.
Néha megmérnek, lomha öszvér!
De nekem még pirongatja orcámat az élet,
és én viszlek tovább most, és halálod után Téged.
Engem nem nevez majd az ember embernek…
eltűnök, és néma szájjal utánad mehetek.

By | 2018-01-17T17:51:06+00:00 2016. 3. 4. |Categories: Kultúra|Tags: , , |0 hozzászólás

Hagyj üzenetet

Támogasd az Egyesületet

Ha tetszik a munkánk, kérünk, hogy támogass minket egy csésze kávé vagy csokor virág árával!

Csésze kávé

450 Ft

Csokor virág

2500 Ft