woman-1031111_1920

Kiállni az esőben, kacagni a széllel,
Vagy napfelkeltét nézni becsukott szemmel.

Faként leélni hosszú éveket,
Majd előidézni egy erdőtüzet.

Lépni egyet előre, mikor a szakadék szélén állok,
Próbálkozni repülni, miközben zuhanok.

Vak sötétben látni, mikor kinyitom a szemem,
Lemondani mindenről, mikor kezemben a végtelen.

Hallgatni, mikor belül ordítanék,
Kiabálni, mikor legszívesebben csendben maradnék.

Sírni, sírni, sírni, mikor nem ezt tanították,
Nevetni, nevetni, nevetni, mikor túl késő már.

Bízni valakiben, amiről azt hittem sosem merem,
Majd miután megteszem, az egészet elfelejtem.

Egyedül érezni magam, mikor milliók vesznek körül,
Kapaszkodni a semmibe, rendületlenül.

Szeretni, miközben az sem tudom mit jelent,
Hinni az égiekben, miközben élek idelent.

Asszisztálni ahhoz, amikor minden összedől,
Feladni mindent, majd újrakezdeni előröl.