hot-chocolate-882651_1920
Szünnap ellenére már hét előtt csörgött az óra is és mászott az ágyamba a gyerek is.
Klapp, hallgattattam el az órát. És klapp még egyszer, mert kitartóan szólt Boldi hangján a jelzés: Hahó! Jó reggelt! Hahó!
A sikeres ébresztő leállítás után takaró a fejre, kérem a sötétet ide! Még másfél órát nyertem, micsoda öröm!
Miközben komótosan mosakodtam, öltözködtem mélységes nyugalom töltött el, hogy ez a nap az enyém lehet. A gyerek nagyizik, a család másik fele saját utakon jár, így magamra fordíthatom az időt. Nincs házimunka, nincs melóba rohanás, nincs kötelezettség, azt csinálok, amit én akarok.
Az erősen szeles, hűvös idő nem tartott vissza, hogy bringámmal rójam Szeged napfényes útjait.
A város központba érve egy kávézóban kötöttem ki, ahol zavartalanul lehet írni, olvasni. Külföldi itt tanuló egyetemisták gyakran töltik meg jegyzeteikkel, laptoppal a belső teret és írnak tán házi dolgozatot, tanulnak memoritereket.
Egy vajas croissant és latte párossal örvendeztetem magam. Amolyan pihenő napos álmos tekintettel vizslatom az utcán lődörgőket. És próbálom kiszámítani az ütemét a szélnek, ahogy a szemközti üzlet napellenzőjének fodrát táncoltatja.
Kényelmes kávéházi fotelben ülök, lógatom a lábam, piros kerékpáros jegyzetfüzetembe körmölök.
Ez a plusz hétfő valósága.
Élvezem!
– Szendrei Ági
By |2018-01-17T17:51:05+00:00március 17th, 2016|Egyéb|