child-559378_1920

Önfeledt szórakozást
Nem találkoztam még olyan gyerekkel, aki egy idő után ne oldódna fel a játékban. Mindez kacajban és örömtől csillogó szemekkel párosul. Ők is ugyanolyan emberek, mint mi felnőttek, vagyis, ha nekik megy az elengedés, akkor nekünk is. Vagyis, ha ők tudnak játszani, akkor mi is. Sőt, láttam már nem egyszer felnőtteket is játszani. Sokszor jobban élvezik, mint a gyerekek. Hogy miért? Próbáld ki és megtudod.

Képzelőerőt
Ha egy gyerek belemerül a játékba, akkor szinte nincs, ami kizökkentse. És nem kell ehhez, drága játék, mert a leghasznosabb dolog, úgyis a doboz, amiben a játék volt. Az unokaöcsém, aki még nincs egy éves, a legjobban egy tároló dobozzal tud eljátszani, aminek kerekei vannak. Nagyon izgalmas dolog pörgetni a kerek micsodákat rajta, sőt ha beleül, hirtelen versenyautóvá változik. A felnőttekből a képzelőerő mikor veszett ki?

Játékosságot
A gyerekek, ha játszanak, nem érdekli őket, hogy hányan és kik nézik. Vagy, hogy kivel játszanak. Csak egyszerűen játszanak. Egy pocsolyában, egy fán, egy labdával. Mindegy, a gyerek nem válogat, élvezi, hogy játszat. Mi miért nem adunk tiszta lapot, és miért érdekel, hogy ki vesz minket körbe és szelektálunk, hogy kivel szeretnénk és kivel nem „játszani”?

Élvezni az életet
Nem láttam még gyereket hosszabb ideig görcsölni játék közben. Max az elején, mikor még idegen neki a környezet. Na de aztán… Elengedi magát, van, hogy úgy tűnik nem is gondolkozik, csak cselekszik. És ő nem azért teszi meg, mert gyerek és még nem kell a betevőről, vagy a háztartásról gondoskodni. Hanem azért, mert élvezi, amit csinál.

A felnőtteket mi tartja vissza attól, hogy játszanak?
Saját maguk.
Így hát nincs más hátra, mint előre.
Nem bonyolult, hiszen ez csak játék.
Vagy mégsem?