starry-night-1149815_1920

Leültem az ablakhoz az éjjel;
szép volt, meleg és csillagos.
A tücskök ciripeltek a holdfénnyel,
az ég alatt épp halkan morajlott.

A sötétben nem láttam a gyepet,
mégis megmozdult benne valami,
a fűben a tücsök együtt lüktetett,
és az életet lehetett hallani.

Ott ültem fönn az ablakban,
és mégis lenn laktam a fűben,
a világnak egy kirakat voltam:
– Égtem a lenn gyulladt tűzben.

Fűszálként tértem újra magamhoz,
és a tücsökzeném morajlott a Hold körül,
az élet színe tapadt akkor hajamhoz,
és elnéztem, ahogy a hazugság kiürül.