IMG_20160121_125031

A legtöbben többnyire nyáron látogatják meg a Balatont. Pedig a tó és környéke nem csak ebben az évszakban tartogat meglepetéseket az arra járóknak.

Nyáron főleg a vízparton töltjük az időnket, de rengeteg felfedezni való vár ránk a szárazföldön is.  Itt van például Tihany. Tihanyról mindenkinek az apátság jut elsőre eszébe, és az, ahogy a kis félszigeten magasodó építmény uralja a látóterünket, bármelyik partján tartózkodunk is a magyar tengernek.

Talán már sokan jártak Tihanyban, de vajon hányan tudják, hogy a félsziget a túrázók számára is egy kész paradicsom? Mi belevágtunk, hogy feltérképezzük a területet ezzel a szemmel.

Egy hideg, de napos januári délelőttön érkeztünk meg a faluba. Már az északi parton végig haladva is szembetűnt a táj mozdulatlansága. A hömpölygő tömegnek nyoma sem volt, az éttermek mindenhol zárva, üresen kongtak az üzletek. Így volt ez Tihanyban is, ahol csupán a helybéliek mindennapi tevékenysége rázta fel a települést az álmatagságából.

Ahogy kiszálltunk a kocsiból, remek kilátásunk nyílt a Belső-tóra. Elkezdtünk készülődni, miközben egy idős hölgy, aki épp az ebédjét hozta ételhordóban, megállt mellettünk. Szinte gyermeki örömmel újságolta, hogy a Belső-tó teljesen befagyott, tükörjég az egész, és ő bizony egész tegnap korcsolyázott rajta. Jól esett ez a közvetlenség, és már azt tervezgettem a tájat fürkészve, hogy hogyan fog beleférni egy kis korizás is.

IMG_20160121_122134Utunkat a kálvária domb megmászásával kezdtük, majd elindultunk a zöld jelzésen. A félsziget nyugati oldalában haladtunk, és egyszer csak elénk tárult a téli köntösbe bújt Balaton látványa. A partvonalhoz közel eső vízfelszín teljesen fagyott volt, néhol jégtörések szabdalták a jégmezőt. A tó belső részén, ott, ahol az áramlás van, a mélykék víztömeg felszínén, szabadon csillantak meg a Nap sugarai.

Tovább haladtunk az oldalban, majd jobb oldalról szemet gyönyörködtető szikla alakzatok rajzolódtak ki. Hirtelen azt se tudtam, hova rohanjak, amikor az egyik túratársam megszólalt, hogy menjek csak tovább, egyenesen. Elértük a Barát-lakásokat, a sziklafalba vájt kis barlangi üregeket, melyeket állítólag barátok használtak egykor, imádságok alkalmával.

Miután körbenéztünk, visszatértünk a félsziget belsejébe, és a bicikli út mentén haladva, egészen lesétáltunk a 71-es főútig. Itt elkanyarodtunk, és máris az Árpád-kori templomrom felújított maradványánál találtuk magunkat.

Innen egy kisebb hegymenettel felkapaszkodtunk a Csúcs-hegyre, ahonnan ismét páratlan látvány fogadott bennünket, ezúttal a félsziget belsejére. Alattunk terült el a vadregényes Külső-tó, ami dús nádasával, és a befagyott vízfelületeivel azt a hatást keltette, mintha valamelyik északi országban járnánk.

A gerincen tovább haladva a félsziget keleti oldalára értünk, ahol ismét a Balaton köszöntött minket, csak most a másik oldalról. Láthattuk a Badacsony lapos tetejét. A táj itt olyan volt, mintha valamilyen mediterrán országban sétálnánk a tengerparton. Csupa sziklás kiszögellés, hatalmas meredélyek, alattunk a víztömeg, amelynek nem látszott a túlpartja, csak sejtettük, hogy valahol ott van Keszthely is. Ez az oldal nagyon más hangulatú volt. Leereszkedtünk egészen a Balaton szintjéig, majd ismét kaptattunk felfelé. Mikor megint az oldalban jártunk, észrevettük, hogy a Nap készülődik a búcsúzásra. Belehúztunk, hogy addigra felérjünk a következő csúcsra, mert onnan biztos jó a kilátás. A lemenő nap sugaraiban baktatva azon nevettünk, hogy rohanunk, hogy elérjük a naplementét, holott az épp történik, nem tudunk róla lemaradni. Nos, mire felkapaszkodtam a tetőre, épp az utolsó csíkot még elcsíptem a Napból. Legközelebb 10 perccel korábban kell érkezni.

IMG_20160121_162730Utunkat ismét a félsziget belseje felé vettük, az Aranyház nevű gejzírkúp irányába. Az alkonyat fényeiben játszó szikla együttes, mögötte a megvilágított apátság, és Tihany fényeinek látképe örökre az emlékezetembe védődött. Hiába sötétedett, leültünk, és csak néztük, ahogy az éjszaka rátelepszik a tájra. Mikor nehezen összeszedtük magunkat és útnak indultunk, egy róka koma került az utunkba, már ő is jelezte, hogy műszakváltás van, ideje visszavonulnunk.

Előkerültek a fejlámpák, és mint a hét törpe, mi is dalolászva ballagtunk a fényüknél a Belső-tó felé.  A tó mellett haladva hallatszódott, hogy néhányan korcsolyáznak még. Mások foci edzést tartottak a part melletti műfüves pályán. Zajlott Tihany lakóinak élete, amit nyáron nehéz elcsípni a nagy forgatagban. Teljesen sötétben értünk vissza az autóhoz, de ekkor már ragyogtak a csillagok, és a Hold is fényesen világított.

Igazi ékszerdoboz ez a félsziget, és legyen bármilyen évszak, biztosan megéri ellátogatni ide. Ha pedig valaki ezt télen teszi, esetleg mínuszokban, az ne felejtse otthon a jégkorcsolyát!

By |2018-01-17T17:51:12+00:00február 5th, 2016|Egyéb|