Lepke

Bejegyzés kelte: Ma

Prológus

Kilépek az épületből. Alkonyat van. Az ég színei úgy folynak egybe, mint a festék a vizes papíron. A szenvedély színei találkoznak és frontálisan ütközik össze energiájuk. A fák lombjain pihen a narancsos fény. Mindent beborít a mámor örök érzésével. Ebben a kábulatban vitorlázom én is. Tengődöm az űr örök sötétjében.

 1. rész

Boldog vagyok? Igen, az. Úgy érzem kiszakadtam a világból…

Ma megírom életem művét. Már szikráznak a szavak a gondolataimban. Érzem, hogy lassan belobbannak. Az a jó a művészetben, hogy teljesen szabad lehet az ember. Igen, ez az a dolog, ami teljesen lehetetlen. Korlátok közé szorított képzeletem foltjai nem tudnak teljes valójukban megmutatkozni. Én vagyok az egyetlen, aki…

 2. rész

A sápadt fény nem túl előkelő homályában álmodom. Álmaim láncán vergődök. Szirének éneke fojtogatja torkom. Azt szeretném, hogy mindig fújjon a szél, és mindig forogjanak a szélmalom kerekei. Ez itt az én valóságom. Senki ne állítson tükröt elém. Van sajátom.

Ne tudja más vérem színét.

Nem akarom hallani a romlott világ ordítását. Nem! Bűze mintha a torz élet nyers testéből áradna.

Egy kicsit szeretnék nem írni, csak élni és semmivel sem törődni. De kezeim irányíthatatlanná váltak. Kényszeresen írom le az engem körül vevő világot. De miért?

Mintha szent villámot fakasztanának izgatott látomásaim. A mindenség, ami körül vesz engem… csak káprázat.

Kérem vissza a szabadságom!

Az emberek fejvesztve menekülnek önmaguk által létrehozott világából egy másikba, miközben együtt mind azt kántálják: „Ez az én életem!” Még a régi mondás is rossz: Aki keres, az talál. Dehogy. Az találta meg, aki nem is keresett. Függünk valamitől. Függünk saját elképzeléseinktől, mások elképzeléseitől. Úgy élünk, mint, akik bármit megtehetnek és azt is gondoljuk, hogy meg is teszünk mindenféle dolgot. Mi a szabadság? … Hát nem ez.

A szabadság eszméjétől függünk, attól, hogy azt mondjuk „szabadok vagyunk, szabadon gondolkodunk”, de ez hazugság. Zsákutca.  (Gondolkozz! Ez nem jó!…Gondolkozok…ez még nem jó.)

Fordulj meg! Nézz hátra! Lépj valamerre! Csinálj valamit könyörgöm.

 3. rész

Elszakadt a húr és elcsendesedtek dallamaim.

Már évekkel ezelőtt készítettem magamnak egy dobozt, amiben van egy kis üvegcse. Arra az alkalomra tartogattam, mikor már sötétbe borul az ég. Rá is írtam: Vészhelyzet esetén AZONNAL nyiss ki! Vénámba hatolt a szenny. Szürke álmom valósággá válásának évfordulója ez. Életem műve ezennel kész.

Felkavarodtam.

Tragikus halált haltam. Híres lettem. (Meghajlás)

Epilógus

Mint a lepke, kinek lehullik a varázspor a szárnyáról. Elveszti élete értelmét, a repülést. Nem szállhat többé, hiábavaló lesz. A lepke szabad, szabadsága a röpködésben rejlik. De ha megfogjuk és barbár emberi kezünkkel letöröljük a varázsporát, megszűnik szabadsága…megszűnik létezni.

hand-636591_1920

 – Csirmaz Kolett

By | 2018-01-17T17:51:11+00:00 2016. 2. 7. |Categories: Kultúra|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet

Támogasd az Egyesületet

Ha tetszik a munkánk, kérünk, hogy támogass minket egy csésze kávé vagy csokor virág árával!

Csésze kávé

450 Ft

Csokor virág

2500 Ft