Sűrű erdő – egy találkozás margójára

faces-73493_1920

  • Szervusz! Örülök, hogy végre találkoztunk! Még nem volt alkalmunk megismerkedni. Honnan jöttél?
  • Hát… pár hónapja megszerettem a csokit.
  • És mégis mennyi idős vagy?
  • Gyerekkoromban a bátyámmal ellentétben nem tudtam fára mászni, ami szörnyen idegesített. Az udvarunkon viszont rengeteg fa volt, legalább vagy harminc. Én pedig felmértem az összes fát, amit ott találtam és kiválasztottam azt a birset, aminek a törzse kissé meg volt törve. Ezután nyáron mindennap kijártam hozzá, egészen addig, amíg sikerült följutnom a tetejére. Akkor imádtam meg fára mászni!
  • És most dolgozol, vagy még iskolába jársz?
  • Nem sokkal ezután nagyapám meglátta az új szenvedélyemet, és készített nekem egy kis kilátót a legmagasabb fára az udvarunkon. Egy hatalmas körtefa volt, és legalább száz éves. Onnan beláttam az egész falunkat. Bár, rájöttem, hogy imádok fára mászni, mert párszor megütöm magam és párszor visszacsúszom, ami megmutatja, hogy gyengébb vagyok a fánál, de nagyapám megmutatta, hogy amint sikerül fölmásznom a tetejére, már nem számít, hogy elhiggyem, milyen erős vagyok. Ugyanis nem én számítok, hanem a kilátás!
  • Hát, örülök még egyszer, hogy megismerkedhettünk! Szia!
By |2018-01-17T17:51:14+00:002016. 1. 10. |Categories: Útközben|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Támogasd az Egyesületet

Ha tetszik a munkánk, kérünk, hogy támogass minket egy csésze kávé vagy csokor virág árával!

Csésze kávé

450 Ft

Csokor virág

2500 Ft