person-845325_1280Nem csak nézni, hanem látni…
Tegnap nagy lendülettel, sietve haladtam egy programra. Szeretem kerékpárral járni a várost, valahogy közelebb kerül a világ, benne az emberek. Az Andrássy út szerviz útját azért is kedvelem, mert nem a zsúfolt autós forgalomra kell koncentrálnom, hanem a nézelődés is belefér.
Így történt, hogy fékeztem az egyik kereszteződésben, majd leszálltam a kerékpárról és percekig állva az út szélén csak figyeltem az következő eseményeket.
A filmem szereplői négyen voltak: egy anya, egy 2-3 év forma kislány és két angol agár.
Pirosra váltott a közlekedési lámpa, nekem tilos lett a tovább hajtás. Az út bal oldaláról az anyuka a fekete színű agárral, annak pórázával a kezében elindult. A rózsaszínű kockás, harang alakú szövetkabátba öltöztetett kis hölgy fogta kezében a tarka szőrű kutya pórázát, így haladtak el előttem. Rajtuk maradt a tekintetem, követtem őket a szememmel. Hiába váltott a lámpa nekem is zöldre, sietségem fontossága alább hagyott. Vidám hangulatban elmerengtem… Próbáltam megfejteni, ki sétáltat kit?
A tarka agár testtartásán és mozdulatain a féltő gondoskodás látszott, a kislány minden mozdulatára figyelemmel volt. A hölgy apró lépésekben rakta lábait egymás után, közben csacsogott és játszi könnyedséggel, ugyanakkor szakértő módon fogta a kutyaszíjat.
Ahogy a kettejük mozgását és összhangját megláttam, jött is a válasz: senki nem sétáltat senkit, együtt sétálnak.

Ekképp lettek ember és állat egymás mellett társak.

 – Szendrei Ági

By |2018-01-17T17:51:12+00:00január 26th, 2016|Egyéb|