Kipróbáltuk- sálkötés kötőtű nélkül

Kisgyerekként többször nekiálltam megtanulni kötni, pusztán a játék öröméért, de sosem gondoltam volna, hogy valaha is képes leszek valami olyat előállítani, ami akár használható is.

Itt a tél. Elhagyva a lakást tudatosul, hogy csak kellett volna venni egy sálat legalább…

Hirtelen indíttatásból meg is veszel valahol egy sálat, ami amúgy nem is tetszik, meg nem is olyan jó puha, hanem még inkább szúr is.

Kis utánajárással, egy segítő tippel új dimenzió nyílt meg előttem: https://www.youtube.com/watch?v=YPer3Xv2QSM

A videóban részletesen bemutatják, hogyan köss magadnak sálat, kötőtű nélkül, pusztán a kezeiddel, meg az általad kiválasztott fonállal. Túl szép ez ahhoz, hogy igaz legyen, gondoltam magamban, de végül úgy döntöttem, hogy kipróbálom.

Első lépés: menj el egy textil boltba, vagy bárhová, ahol lehet fonalat kapni. Fonalak kánaánja fog szemed elé tárulni: rengeteg szín, és mindegyikük szinte más és más érzetet ad, amikor hozzáérsz, megtapogatod. Önmagában egy érdekes kirándulás, főleg annak, aki egyáltalán nem jártas ilyen helyeken. Rengeteg apróság, kellék, fonál, szalagok, cérnák, amik mind-mind arra várnak, hogy leendő alkotó kedvű tulajdonosa rátaláljon és felhasználja.

Miután kiválasztottad a színt, és a legpuhábbat, igazából bárhol kezdődhet a móka. :)

Második lépés: nézd meg a videót. A videó nézésével én személy szerint 20-25 percet eltöltöttem, hogy pontosan megfigyeljem a fonál melyik fele melyik ujjak közé van csavarva, melyik oldalról indulunk és pontosan hogyan, és hova kerülnek a kis hurkok. Itt véreztem el elsőre: kizárt, hogy ezt 30 perc alatt el fogom készíteni; viszont úgy voltam vele, hogy az időt már rászánom, kíváncsi vagyok mi sül ki belőle végül.

Néhány tanács, ha úgy döntesz, belevágnál:

  1. Az első lépés nagyon fontos (amikor először kerül fel a kezedre a fonál), inkább kezd többször újra, ha elbizonytalanodnál;
  2. Később, de ahhoz még túl korán, hogy látszódjon bármi abból ami készül: csak csináld :)
  3. Leld örömöd benne.

Többször újrakezdtem, lebontottam, összecsomóztam a fonalakat, ilyet a videóban nem látsz, de megtörténhet. Nevess egyet, vagy “nagylevegő” esetleg sikítás. Szerintem megéri.

 

fotó 1 (5)Miután megtanultam a mozdulatokat, arra lettem figyelmes, hogy iszonyat gyorsan haladok és amellett nagyon élvezem azt, ahogy a sál folyamatosan nő a kezeim alatt. Magamon és a környezetemen azt látom, hogy az utóbbi időben egyre inkább kiveszik a hajlandóság az ilyen jellegű, kreatív kis alkotások készítése iránt. Emlékszem gyerekkoromban még tanultunk az iskolában hímezni, varrni, horgolni és hazaérve nagymamával együtt folytattuk tovább ezt a kis játékot, de valahogy időközben a nagy életre való felkészülésben ezek az apró dolgok elmaradtak. Hogy miért? Sem okosabb, sem szebb, sem gazdagabb nem lesz az, aki ilyenekkel tölti az idejét, viszont azt tapasztaltam, hogy érdemes belekezdeni, néha időt szánni ezekre, ha másért nem a tanulás öröméért. És van kezünk, amit a laptop billentyűinek püfölése mellett megannyi olyan dologra használhatunk, amivel létrehozhatunk, akár ajándékozhatunk és ez önmagáért megéri. Próbáljátok ki!

By |2018-01-17T17:51:14+00:002016. 1. 2. |Categories: Útközben|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Támogasd az Egyesületet

Ha tetszik a munkánk, kérünk, hogy támogass minket egy csésze kávé vagy csokor virág árával!

Csésze kávé

450 Ft

Csokor virág

2500 Ft