barn-946699_1920

Lassan, halkan lélegzem.

Minden pillanatban visszatartom a levegőt, nehogy megrezzenjek.

Véletlen, egyetlen rezdülésemmel sem akarlak zavarni, elzavarni téged.

Törékeny pillanatok azok, amikor érzem hogy szeretsz és hogy szeretlek.

Félek.

Minden levegővétellel egyre távolabb kerülök attól a pillanattól, amelyet érezni akarok az örökkévalóságig.

Hogy levegőt veszek, megszakad a pillanat és következő lép az előző nyomába.
Ami volt már messze szállt, de én még mindig akarom, tartom, fogom, szorítom kezed.

Karnyújtásnyira, mégis messze.

Oly távol tartalak és félek közeledni újra, mert nem tudom, benned mi van.

Ha tudnék, mernék de így nem merek. Hozzád közelebb nem léphetek.

Tartom magam, csak tartom míg lehet, de közben rettegek hogy elveszítelek.

By |2018-01-17T17:51:13+00:00január 18th, 2016|Kultúra|