Egy pillanatnyi csönd

forest-483207_1280Zöld tengerként tárult elém az erdő. A mohák telepeinek milliói fonódtak össze szorosan a fákon, és a bolyhos kolóniáik színe uralta az egész tájat. Csupán néhány üres folt maradt a fák törzsein, amik még a barnás árnyalatot üdvözölték. Erősebb volt ez a szín a Napnál, hisz annak fénye szintén zöldbe futott át, ha erre a bársonyos felületre ért. Minden egy színben létezett, mégis olyan volt, mintha a világ minden árnyalatát beleültették volna a zöld vidékbe. A lépteimet elnyelte az erdő élő szövete. Elvették a lábaim keltette hangokat, hogy zajtalan vendégként járhassam be azt a határtalan teret, ahol csak az ő zenéjük él. A zenéjük pedig hordozta a világ minden dalát. A levelek tánca csörgött, a szél szlalomban ölelte a fákat és érintésével mintha sugdolózott volna. Az erdő számtalan láthatatlan lakója csiripelte egy hangban az erdő életét. Ahogy időtlenül sétáltam az elnémult lépteimmel, elértem egészen az erdő belsejéig, ahol már nem láttam mást, csak is az erdőt. Eltűntek már a magammal hozott képek, eltűntek már a bennem lévő hangok és eltűntem velük én is. Erősebb volt ez a zöld nálam is, mert ahogy betértem hozzá, színeimet, hangomat és énemet átfestették a saját világukra.

By | 2018-01-17T17:51:13+00:00 2016. 1. 11. |Categories: Kultúra|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet

Támogasd az Egyesületet

Ha tetszik a munkánk, kérünk, hogy támogass minket egy csésze kávé vagy csokor virág árával!

Csésze kávé

450 Ft

Csokor virág

2500 Ft