writing-828911_1920A lány nagyon szerette a vizet. Tudta, hogy egyszerű dolog és azon túl, hogy életet ad, több van ebbe. Sport közben, vagy épp tanulásnál, álmatlanul hánykolódó éjszakákon át formálódott benne valami. Mindenki azt gondolja, hogy kitalálni valamit, megálmodni, aztán megalkotni és végül a világ elé tárni olyan egyszerű dolog. Mi sem természetesebb ennél, “hisz’ tehetséges vagy, te úgyis kitalálsz valamit!”- kapta meg újra és újra az elcsépelt mondatokat. Pedig, akár egy új élet születésénél, a gondolatok és egy új ötlet megformálásához is vajúdni kell… lassan, ahogy a semmiből, mint egy elektromos szikra, hirtelen elindul valami.  Amikor kitalálta, hogy mit is akar létrehozni, olyan egyszerű és természetes volt, hogy szinte maga is meglepődött. Mindig is része volt az életének, elválaszthatatlan volt tőle, de csak most vette észre. Látta benne a jövőjét és azt, ahogy végül a puzzle darabkák a helyükre állnak. Kész. Megvan az út. Már tudta, hogy miért fog dolgozni, küzdeni. Mert igenis, a saját álmáért is meg kell küzdenie, ahogy tette másokért is. Most rajta a sor, hogy ne adja fel, hogy véghez vigye, amit tervezett és elérje, amit maga előtt látott. Tisztelettel tekintett immár mindenre, minden tárgyra, minden eszközre, ami körülvette, hiszen ahogy a sajátjáét, úgy más emberi életeket, elhivatottságot és az övéhez hasonló elszántságot látott meg mögötte. Tudta, hogy ezt mások nem fogják észre venni, csak használják és fogyasztják majd az ő álmát. De ez így is van jól- gondolta és visszaült az íróasztala rejtekébe tervezni és megvalósítani a Nagy Álmot.

By |2018-01-17T17:51:13+00:00január 20th, 2016|Kultúra|