snowflakes-538223_1280A pillanat ül fönt az égen,
és szórja le a szirmait.
Elkapod őket?
– vagy elülnek a múlt virágai.

 

Hamarosan itt van az év legszebb ünnepe, a Karácsony. Az utak az ünnep közeledtét jelző díszektől hol arany, hol pedig ezüst fényben úsznak. A bevásárlóközpontokat, a nagyáruházakat és a boltokat is már a színes gömbök és a fenyőket megidéző díszítő elemek ékesítik. Ahogyan a különböző tereken is a karácsonyi hangulatot megjelenítő legkülönfélébb égősorok fénylenek. Az adventi vásár pedig ad egy gyönyörű felvezető ívet az egész téli hónapnak. És mi sétálunk a díszek között, és egyre inkább érezzük, hogy közeleg az a bizonyos nap. De ez a sok dekoráció valahol egy olyan ambivalenciát hordoz, amivel esetenként pont nem azt a békességet költözteti a szívünkbe, amivel minden ember felé szeretettel és megbocsátással fordulunk. A Karácsonyt elhozó december meglehet, hogy egy ajándék-hajhászássá válik. Az emberek felbolydulnak ahelyett, hogy elcsendesednének. Megkezdődik a karácsonyi vásár őrület, és ettől lesz valami feszültség a levegőben, így pedig a Karácsonyt a stressz előzi meg. De mi is az, ami ilyenkor megjelenik, vagy esetleg keveredik bennünk? Van egy fogalmunk arról, hogy mi a Karácsony? Van egy érzés, ami megjelenik a szó mögött? És ha van, akkor valóban miért csak a Karácsony szava mögött jelenik meg? Miért kell hozzá egy hónapos felvezető, hogy végül kizárólag csak abban az egy napban csúcsosodjon ki valami?

Mindenki, aki bár felnőtt, volt gyerek is, és volt neki gyerekkora is. És minden gyereknek volt Karácsonya vagy így vagy úgy. Lehet, hogy voltak nagy családi beszélgetések, nagy családi ebédek, nagy családi nevetések, és lehet, hogy ezek nem voltak. De, ha mindkét eshetőség irányából megvizsgáljuk a Karácsonyt, meglehet, hogy ezek a múltbéli emlékek és élmények eltakarják előttünk azt az ünnepi értelmezést, amire lehetőségünk lenne a jelenben. Vagyis arra, hogy mindenki megteremtse a saját Karácsonyát. Mindenki azt kapcsolja a jelenhez, amik megtörténtek vele a múltban, és a saját élményeit fűzi a Karácsonyhoz is, mint bármi máshoz. Ez, meg az nálunk mindig így meg úgy volt, és én ezért meg azért szeretem, vagy nem szeretem a Karácsonyt. De az is lehet, hogy ezeket nem is mondjuk ki magunknak sosem. Ha voltak nagy családi nevetések, akkor azt kapcsoljuk a Karácsonyhoz és lehet, hogy azért szeretjük a Karácsonyt, mert jó hangulatban, jó élményekkel és szeretetben teltek el az éveink során. De valóban ez az én értelmezésem a Karácsonyról vagy csupán az emlékek teszik számomra azzá a Karácsonyt amivé? Lehet, hogy nem voltak jó élményeim Karácsonykor, mert kényszeresen jött össze a család, és ezért vagy másért nem szeretetben és jó hangulatban teltek el az ünnepek számomra. Akkor pedig ezek gátolják meg azt, hogy meglássak valamit ebben az ünnepben és ugyancsak megalkothassam a saját Karácsonyomat?

És bár mindenki, akinek elmúlt a gyerekkora, az felnőtté vált. Gyerekként pedig úgy gondolom velem együtt másokkal is sokszor szerettünk volna felnőttek lenni, mert azt gondoltuk, ők bármit megtehetnek. De hát akkor miért nem tehetném meg, hogy a Karácsonyhoz saját magamat kössem? És ezért vagy azért, szeressem, vagy ne szeressem, de egyáltalán értsem a jelen Karácsonyt.

Ha legközelebb ragyognak az utak, csillognak a terek, pompáznak a boltok, és a nagyáruházak csodaszép emeletes fát állítanak, mi fog majd beugrani?

By |2018-01-17T17:51:16+00:00december 14th, 2015|Egyéb|