glass-407132_1280

Eltűnő hangok percegnek a falon,
épp esőt játszanak.
Halvány pír ült meg arcodon,
valamit elárulnak.

A nevét még ki nem ejtheted,
csak súgom utánad.
Titkolt mélyeden felébredt,
egy idegen varázslat.

Szitálja a perc köréd az időt,
de rólad lepereg,
az érzés tart föléd ernyőt,
hogy benne elmerengj.

Csöndben beszélsz még róla,
tested beleremeg,
csak arcod pírje árulja el,
hogy belül felébredt.

 

By |2018-01-17T17:51:15+00:00december 22nd, 2015|Kultúra|