boys-286209_1920A fiam vasárnap úszó versenyen indult, két számban volt érdekelt, háton és mellen.
A verseny előtti edzésen az edző intézett a növendékeihez néhány gondolatot: nem várt el semmilyen eredményt, csak azt kívánta, hogy mindenki ússzon úgy, ahogy tanulta és élvezze a küzdelmet.
Egy arany, egy ezüst lett Boldizsár eredménye, repült a boldogságtól. Este mikor a szokásos elalvás előtti lecsendesülő szertartásunk keretében mellé bújtam, betakartam és megsimogattam az arcát felém fordult csillogó szemekkel.
– Anyuci! Tudod mi volt úszás közben? – kérdezte izgatottan, mint akibe sajtkukac költözött.
– Na mesélj! – biztattam.
– Azt gondoltam, hogy egy lapátos hajó vagyok, aminek át kell érni a túloldalra. A lábam meg egy motoros hajó, ami tolja a lapátost. A lábtempóm miatt keletkezett bugyogás volt a motor hangja.
– Jó gyors volt ez a hajó, örülhettek az utasok. – mondtam örömteli mosollyal az arcomon, és még egyszer gratulálva neki kívántam jó éjszakát.

A sólámpa fényében álltam még az ágya mellett egy darabig és arra gondoltam mennyivel gondtalanabbak lehetnénk mi felnőttek, ha ilyen játékossággal állnánk a hétköznapi megmérettetések elé.

 

 – Szendrei Ági