forest-931706_1920

Dobol a föld az ég alatt,
hármat üt bele a fülembe,
kétszer csak hallom benne hangodat,
egyszer megérik csendje ölembe.

Alulról kúszik be a homály,
három szál nád tekereg benne,
kettőt eltép az ébredő dagály,
egyet az erő megtart életbe.

Reszketnek a gyöngyök a fákon,
hárman csilingelnek az ég felé,
ketten legurulnak a törött ágon,
egy válik fagyöngyé annak tetején.

Az egy háromszor indult neki,
majd egyszer hárommá szakadt,
háromszor akart ismét egy lenni,
de a három mindig is egyből fakadt.