heart-84154_960_720

– Anya megfésüllek!-szólt a 4 éves lányom egy délelőtt mikor együtt voltunk ketten,mert beteg volt és itthon maradt gyógyulni. Kis székre ültetett hajkefét és csatokat hozott.
– Most én leszek Te!-mondta és pici kezeivel fogta finoman a fejem és fésülni kezdett. -Nem húzom? -kérdezte
– Nem- feleltem, sőt nagyon finoman csinálod, köszönöm.
Csendben voltunk a kis kezek simogatták a hajam és csak fésült. Olyan pillanatok voltak ezek amikben határok tűntek el. Hol kezdődik ő és én hol végződöm? Egyben voltunk mint amikor vártam őt és simogattam a hasam..
Odabújt egyszer csak a fejemhez:
– Selymes puha a hajad anya! Jó idebújni! Úgy szeretlek!
– Én is szeretlek-mondtam és mozdulatlanul maradtunk ebben a gyengédségben.
Megláttam, hogy milyen egyszerű eggyé válni valakivel. Egy mozdulat, egy pillanatnyi csend…

By |2018-01-17T17:51:18+00:00december 1st, 2015|Egyéb|