Színezős kaland

Hónapokkal ezelőtt pillantottam meg az első színezőkönyvet az egyik könyvesboltban. Magával ragadott a borítója, meg a rengeteg, fekete-fehér még színezésre váró kép.

A keresztfiamtól kaptam karácsonyra egy színezett képet még évekkel ezelőtt, aztán testvérem elmesélte, hogy az idősek otthonában is ezzel készültek abban az évben a karácsonyi ajándékozásra. Rá is csodálkoztam, hogy ez mennyire jó ötlet és hogy miért is nem színezünk már felnőtt korunkban, de ahogy jött ez a gondolat ment is tovább, ilyenre nekem nincs időm.

Aztán 2 évvel ezelőtt egy nyáron zsírkrétával a kezemben találtam magam, amint teljesen absztrakt firkálmányt készítek zenehallgatás közben. Eszméletlen jó érzés volt, rájöttem, hogy gyakorlatilag bármit csinálhatok, húzhatok egyenes vonalakat, rajzolhatok pacákat, sőt át is húzhatom az egészet egy másik színnel és keverhetem a feketét sárgával, mert a kutyát nem érdekli mit csinálok. Maszatoltam, firkáltam úgy, mint még soha, a zene ritmusára hol lassabban, hol gyorsabban és azt éreztem, szabad vagyok. A tapasztalást követően vettem egy csomag zsírkrétát meg egy nagy doboz színes ceruzát, rajzlapot, s mikor éppen azt éreztem hogy nem tudom mi van velem, elkezdtem firkálni, amit csak akartam. 

Később volt, hogy egy-egy zenét hallgatva jött az ihlet: úgy lerajzolnám! Alig vártam, hogy hazaérjek és hallgatva a zenét nekiálljak kifirkálni azt, amit a zene kihozott belőlem.

Ezután elkezdtem nyomozni, hogy a színes ceruzán kívül milyen eszközök vannak, segítséget kértem, tippeket, tanácsokat gyűjtöttem, hogy még teljesebb lehessen a találkozásunk a papírlapokkal.

Rövid kitekintés után visszatérnék az első találkozásomra a színezőkkel. Már majdnem megvettem a kis könyvet, tele színekre váró képekkel amikor az a gondolat kezdett el nyomasztani, hogy hát hülye vagyok én? Ezek a vonalak óriás korlátokat szabnak a kreativitásomnak! Még hogy vonalak közé szorítsam alkotói szabadságomat. :) Méltatlankodtam magamban. Vissza is tettem a kis könyvet a polcra és elhagytam a könyvesboltot.

Eltelt egy hét és pont Nórinál láttam meg egy színezőkönyvet, ragyogó szemekkel mesélt arról milyen gyönyörű az egész és láttam is hogy neki is kezdett a munkának.

Pár napra rá, jött a kérdés, miért nem próbálom ki?

Kicsit hallgattam, aztán efotó (21)lmondtam, hogy azért, mert azt hiszem, a papíron előre megrajzolt dolgok korlátoznának. A huncutságot gyorsan tetten értem: honnan tudnám, ha még sosem próbáltam?

Izgalommal teltem meg hirtelen, nem tudtam várni: kinyomtattam egy fekete-fehér képet amit éppen találtam és nekiálltam.

Már egy napja bíbelődtem a kép megszínezésével amikor felmerült bennem a kérdés: Miért is színezem zöldnek a füvet? Vagy barnának a faágakat? Ezek csak vonalak, gyakorlatilag bárminek lehet bármilyen színe, csak rajtam múlik! És innentől megindult a játék! Teljesen belemerülve töltöttem a kis vonalközöket éppen azzal a színnel amit csak ki akartam próbálni. Mi lenne, ha a fű rózsaszín lenne és a virágok közepe nem sárga hanem fekete? Mi lenne ha az ég szürke lenne egy részen, másikon pedig sötét lila?

Csak rajtam múlik, hogy elhiszem-e azt, hogy korlátok közé szorítanak a vonalak, vagy megtalálom a vonalak között is a teret, a lehetőséget a szabadságra. :) … színezésre, játékra fel!

 

By |2018-01-17T17:51:26+00:002015. 11. 3. |Categories: Útközben|Tags: , , , , , , , |0 hozzászólás

Hagyj üzenetet

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Támogasd az Egyesületet

Ha tetszik a munkánk, kérünk, hogy támogass minket egy csésze kávé vagy csokor virág árával!

Csésze kávé

450 Ft

Csokor virág

2500 Ft