Nesztelen mélység

angel-551452_1920

Érintetlenül meglebbent az ég,
és mély-fehéren szálltak a por felé,
fejemről lehúzták a föld kenyerét,
vállamról ledobták az élet bilincsét…
Aranytollas Emberek szertelen nevettek,
és halkan mind engem kerestek.
Csöndesen elkiabálták az éjjeli imákat,
és siratták, mit soha és többé már nem látnak.
Vakon botorkáltak a sekély víz alatt,
kutatták a lenn szétfoszló arcomat,
esztelenül ugráltak utánam a sötétbe,
de fagyottan ért víz a szívükbe.

By |2018-01-17T17:51:25+00:002015. 11. 14. |Categories: Kultúra|Tags: |0 hozzászólás

Hagyj üzenetet

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Támogasd az Egyesületet

Ha tetszik a munkánk, kérünk, hogy támogass minket egy csésze kávé vagy csokor virág árával!

Csésze kávé

450 Ft

Csokor virág

2500 Ft