angel-551452_1920

Érintetlenül meglebbent az ég,
és mély-fehéren szálltak a por felé,
fejemről lehúzták a föld kenyerét,
vállamról ledobták az élet bilincsét…
Aranytollas Emberek szertelen nevettek,
és halkan mind engem kerestek.
Csöndesen elkiabálták az éjjeli imákat,
és siratták, mit soha és többé már nem látnak.
Vakon botorkáltak a sekély víz alatt,
kutatták a lenn szétfoszló arcomat,
esztelenül ugráltak utánam a sötétbe,
de fagyottan ért víz a szívükbe.

By |2018-01-17T17:51:25+00:00november 14th, 2015|Kultúra|