sanlitun-824364_1280Megtaláltam, nem olyan amit akartam, de majd olyan lesz, majd kitalálom, megcsinálom, átalakítom és akkor olyan igazi napsütéses, világos otthon lesz belőle. Amikor a kulcsait megkaptam, álltam a csupasz falakkal körülvett hatalmas, üres térben és elfogott a félelem, hogy ez most komoly, hogyan lesz ebből bármi? Hirtelen nagyon kicsi lettem azon a csupasz, régi, falakkal körülvett, lelakott 103 négyzetméteren.

Ahogyan hozzáláttam az átalakításához, inkább voltam barbár romboló, mint egy kedves, érdeklődő idegen egy új közegben. Bemutatkozás, köszönés helyett pusztítottam, a falai nagy részét leromboltam a lépteim nyomán por, törmelék, felszedett padló maradt, ami egyben maradt azok a lekapart, puszta falai voltak. A saját elképzelésnek megfelelő átalakítás egy véget nem érő hadjárathoz kezdett hasonlítani és már megszokásból, a lelkesedés teljes hiányával sétáltam át a pusztításom nyomain, idegen voltam a “senkiföldjén”.

Egyik kora reggel, mint egy elfeledett lágy, régi dallam, felbukkant az egyik falán egy régi, zöld levélminta. Ahogyan a fény megvilágította a teret, a falai életre keltek, a reggeli napsütésben halványan átsejlett nagyon sok zöld levél amik találkoztak és indákként körbefonták az ablakot, egy másik oldalon pedig az izzó barna és az ősz köszönt vissza, lehulló levelek formájában. A lakás hirtelen mesélni kezdett és mint egy megsárgult régi képeslap, pillanatképeket mutatott a falai között élő egykori lakókról. A kor, amelyben tervezték, építették és kigondolták az Édes Annák, a szalonok, a hatalmas palotákkal, fellendüléssel teli boldog békeidő kora volt, az emberek alkottak,olvastak, bálokat adtak. A falait egykor színekbe öltöztető korabeli mesterek, olyan munkát végeztek, hogy jöhettek bár háborúk, forradalmak, fosztogatások,lakásokat felszabdaló elvtársakkal teli évtizedek, az alkotásuk túlélte az időt, azt a több mint 100 évet. Az alkotásuk megmaradt, a fényt beengedő ablakkeret a maga sajátos berakásaival a mesterember elhivatottságáról és odaadásáról tanúskodik és talán arról, hogy a szeretettel végzett munka, akár egy levélminta felfestése, vagy faragás egy fadarabon túlmutat időn, századokon, háborúkon, életeken át.

Megrendülve álltam a reggeli fényben és néztem ezt a megelevenedő üdvözlőlapot. Akkor kezdtem el nemcsak nézni, hanem látni is, hogy mennyi érték rejlik elfeledve, mennyi munka, mennyi élet lehet egy-egy falakkal körülvett térben és mennyi kincs van a lábam alatt, amihez én is szeretnék – legalább egy kis levélmintát – hozzátenni.

 – Kadri

By |2018-01-17T17:51:26+00:00november 2nd, 2015|Egyéb|