Hazai tájakon

Ezúttal a Dél- Dunántúlon barangoltam. Megfogadtam anyukám tanácsát :-), és ellátogattam a Kelet –Mecsekbe. Az utóbbi években főleg a Bükköt, Mátrát, Börzsönyt, a Pilist, a Budai- és a Visegrádi-hegységet térképeztem fel. Azokra a tájakra, ahol felnőttem, nagyon ritkán jutottam csak el. Megismerkedve egyéb helyszínekkel, egyre többet látok abból, hogy ami számomra játékok és felfedező utak színtere volt, az egy egészen egyedülálló természeti kincs. Gyerekkorom egyik kedvenc helyszínére utaztunk, a Váraljai Parkerdőbe. Váralja Tolna és Baranya megye határán fekszik, Bonyhádtól kb. 10km távolságra.IMG_20151107_145717

A falu határát elérve egy műúton haladhatunk tovább 1 km-en keresztül, míg nem elérjük a Parkerdőt. Itt bátran letehetjük az autót, és gyalogosan folytathatjuk az utunkat. Több útvonal közül is választhatunk. Mi egy kellemes, rövid sétát tettünk a kék jelzést követve. A Parkerdőt a 70-es évek végén alakították ki. A patakot felduzzasztva négy horgásztavat hoztak létre. Akkoriban számos tűzrakó helyet, padokat és asztalokat helyeztek el a területen. Az 1-es és a 2-es tavak, illetve a patak közre fogtak egy kis szigetet, ahol gyerekkoromban alig lehetett szabad sütőhelyet találni.

IMG_20151107_150010

Mostanra azonban már hasonló látvány fogad bennünket itt is, mint sajnálatos módon az ország több pontjában is. A tavak közül most már csak három van meg, a negyedik kiszáradt, a harmadikban is évekig csak a patak csordogált, de azt szerencsére megmentették. A padok, tűzrakó helyek lepusztultak, a természet kezdi visszahódítani a területet. A kék jelzésen haladva három ház mellett haladunk el. Ezek korábban az önkormányzat tulajdonában álltak, és az emberek hétvégi kikapcsolódásra használhatták őket. Mára már magánkézbe kerültek, az egyik házat épp most újítják fel pályázati támogatással, talán tavasszal már fogadni tudja az erdei pihenésre vágyó turistákat.

Különös élmény visszatérni azokra a helyszínekre, ahol az ember gyerekként sokat jár. Ösztönösen tudom, merre menjek, melyik kő az, amelyik billeg, és figyelni kell rá, amikor átkelek a patak felett. Minden fa, minden kis ösvény, amelyik az erdőben tekereg, mesél valamit. Az egyiken fel lehet jutni a meredek hegyoldalban egy rétre, ahol egy birkákból és szürke marhákból álló nyáj legelészett békésen mindig, mikor kiértem a fák takarásából. Egy másik az Ifjúsági Táborba vezet, ahol nyaranta egy-egy hetet is eltöltöttem. Megint egy másikon át lehet jutni a festői szépségű Óbánya faluba. Gyakran játszottunk olyat, hogy újabb és újabb utakat fedeztünk fel, amelyeken át tudtunk jutni oda.20151107_152238 Általános iskolás korunkban, néhány kis pajtásommal karon öltve úgynevezett „patak-túrákat” szerveztem. Ez annyit takart, hogy minél tovább jussunk a patak mentén haladva, kavicsokon, faágakon egyensúlyozva úgy, hogy nem leszünk vizesek. Nos, volt, hogy az egyik barátnőm mellkasig elmerült a vízben, és jellemzően mindannyiunk cipőjéből elöl, hátul folyt a víz és nyakig sárosak voltunk. Mire visszaértünk az osztályhoz, büntetésből „őrizetbe” vettek minket, ami annyit jelentett, hogy míg a többiek szabadon jártak-keltek, nekünk le kellett ülni egy körbe, és nem mozdulhattunk onnan, míg a busz értünk nem jött. A mai napig nem értem, mi volt a bűncselekmény, a sáros ruha, vagy a vizes cipő? Valóban, egy erdőben ez elfogadhatatlan.

Kamaszkorunkban lett egy kutyánk, így már miatta is folytattuk jó szokásunkat, hogy minden hétvégén ellátogatunk az erdőbe. Ott a tó, amiben Berci az eb, a híres búvár produkcióját mutatta be, vagy csak szimplán hosszútávúszásban jeleskedett, amit a lelkes túrázók minidig elképedve figyeltek.

Szóval sok emlék fűződik egy-egy helyszínhez, ehhez az erdőhöz is, de meg tudja –e figyelni az ember a természetet, ha oda is már egy teljes készlettel érkezik arról, hogy mit fog ott találni? Ha valaki sokfelé járt már, akkor képes lehet arra, hogy más szemszögből pillantsa meg élete bizonyos szakaszainak helyszíneit. 20151107_153653A legszebb az, hogy több ismerettel rendelkezem például Dobogókőről, mint arról a helyszínről, ahol életem első szakaszaiban rengeteg időt töltöttem. Valahogy ösztönösen kifelé indul el az ember, és nem annak a helynek a feltérképezésével kezd, ahol van. Érdekes ez, mintha lenne egy párhuzam azzal, ahogy az emberek mindent kívülről várnak pl.: egészséget, szeretetet, figyelmet, ahelyett, hogy először mindezt maguknak adnák meg.

Szeretek a családommal sétálgatni ezeken a helyszíneken, és ahogy mostanában visszatérek egy-egy ilyen ösvényre, azt látom, hogy még rengeteg felfedezni való vár rám a „saját házam tájékán”, amiről azt gondoltam, jól ismerem, hiszen itt nőttem fel.

 

 

 

 

By |2018-01-17T17:51:24+00:002015. 11. 15. |Categories: Mozdulj!|Tags: , , , |0 hozzászólás

Hagyj üzenetet

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Támogasd az Egyesületet

Ha tetszik a munkánk, kérünk, hogy támogass minket egy csésze kávé vagy csokor virág árával!

Csésze kávé

450 Ft

Csokor virág

2500 Ft