autumn-1006150_1280

Megrezzen lenn egy apró falevél,
széleit már hajtogatja a szél,
meg-megrebben érdesre szelt szárnya,
a szellő küldöttével teljesül egy álma.
Hosszasan reszket, míg a szél fölkapja,
lágy hátán az erősen magához fogja.
Nem tudja még, merre mennek,
de egymásban ketten társra lelnek.
Egyre magasabbra szállnak a széllel,
erősen kapaszkodik a levél testével.
Látni akarja, mit a szél már bejárt,
a szél megmutatná, mit ő az égből lát.
Felszállnak ketten az égen ülő csillagig,
a szél levelét aranyfénye beborít…
de az ég tetején a szél elveszett,
és a kis falevél a fénnyel együtt leesett.
Reszket-reszket lenn a kis falevél,
létét halandóra rágja az érkező tél,
de arany csillagokkal él már, mert a szél fölemelte…
eltörött testét a társa örökre magával vitte.

By |2018-01-17T17:51:23+00:00november 28th, 2015|Kultúra|