andean-996995_1280

Ismertem egy régi istent.
Bagós orcáján félmosoly billent…
Mámoros pillái fújták meg a szelet,
a múlt időben csalta meg a jelent.

Néha le kellett szállni a mélybe,
meg kellett párszor fürödni a mételybe,
el kellett dúdolni a hamis éneket,
és meg kellett mászni a sűrű réteget.

Földereng a képe olykor ma is,
kézfejemmel érintem az ujjait,
hófehéren félmosolya rám villan,
füstös énje tiszta színnel megcsillan.

Sok dolog van az istenekkel,
hogy elkerüljenek baljós tekintetükkel.
Meg kell mászni értük száz hegyet,
hogy rájöjj, istenek nem is léteznek.

By |2018-01-17T17:51:23+00:00november 24th, 2015|Kultúra|