Álom

helmet-978558_1920Furcsa álmot látott.

Azt álmodta, hogy reggel a munkába indulva egy páncélinget vett magára, nehéz karddal, rostéllyal és pajzzsal. Léptei ritmusára csörömpölve ment az utcán, és ahogy körülnézett, azt látta, hogy mindenki valamilyen védőfelszereléssel elnehezítve közlekedik.

A metróbejáratnál az ellenőrök hatalmasak voltak és nem volt arcuk; ő egy elegáns mozdulattal maga elé húzta a páncélingére rögzített láthatatlanná tévő köpönyegét, és átsuhant közöttük. Ezt megúszta.
A metrón néhányan szkafanderben zötyögtek, ki ülve, ki kapaszkodva, arcuk láthatatlan volt a sötét üveg mögött. Egy kislány – akin csak egy napsárga esőkabát volt – valamiért hangosan sírni kezdett, és keserves arckifejezéssel rángatta édesanyja munkavédelmi kesztyűbe csomagolt kezét. Számos kerek búra, sisak és símaszk fordult erre felé, szótlanul de annál nyomasztóbban. Szipogva elcsendesedett, és fejére húzta napsárga kapucniját.

Az álom az irodában folytatódott. A recepciós lány bukósisakos feje fölötti órán azt látta, hogy 8 perccel múlt kilenc. 8 perc késés, 8 perc, 8 egész perc; remegett és földbe gyökeredzett a lába, mert tudta, hogy mi vár azokra, akik elkésnek. Még soha de soha életében nem késett el, erre mindennél jobban figyelt. Nem is értette, ez hogy fordulhat elő. Mindenesetre végigsimította a páncélingét, és megkopogtatta a bal kezében lévő pajzsot. Felkészült a legrosszabbra.

A konyha mellett elhaladva azt látta, hogy a kolléganők apró kávéscsészék mögül kis nyilakat lövöldöztek egymásra, legtöbbet arra, akinél nem volt pajzs. Kicsit odébb az értékesítési vezető egy lézerkarddal hadonászott a levegőben, miközben telefonon beszélt valakivel.

A tízkor kezdődő megbeszélést a nagy tárgyalóteremben tartották, ahol két lövészárok húzódott, és a falon a projektor vászna helyett egy kijelzőtábla volt, olyasmi, ami sporteseményeken használatos. Piros, digitális számokkal jelezte, hogy áll a hazai és hogy az idegen csapat.
Az ebédszünet után kicsapódott a főnök ajtaja, egy úthengerrel kitörte az ajtókeretet és könyörtelenül átgázolt a próbaidős gyakornokon. Majd visszagurult az irodájába és felrobbant.

A robbanásra hirtelen felébredt.

Micsoda rémálom – gondolta magában – még hogy 8 perc késés, 8 egész perc…micsoda bizarr álom.

By |2018-01-17T17:51:24+00:002015. 11. 19. |Categories: Kultúra|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Támogasd az Egyesületet

Ha tetszik a munkánk, kérünk, hogy támogass minket egy csésze kávé vagy csokor virág árával!

Csésze kávé

450 Ft

Csokor virág

2500 Ft