person-918801_1920 A férfi percek óta mozdulatlanul állt és nézett ki az ablakon. Nem tudta, hogy mit csináljon. Napok óta kétségek gyötörték, hogy mit csináljon. Nézte az ágyban békésen alvó lányt. Önkéntelenül is elmosolyodott. Ez történik mióta csak összesodorta őket az élet egy forró júniusi éjszakán. Akkor és ott minden olyan egyszerű és magától értetődő volt. Az érzés még mindig lángolt a szívében, de valami megváltozott. A világa, amiben élt, amit épített, romokban hevert. A cége és vele együtt a múltjának egy darabja haldoklott. Akkor hogyan tovább?

Sokszor feltette magának is a kérdést… majd egy idő után a lány is egyre többször kérdezte meg. Egyre több időt töltött egymagában, vívódva, távol mindenkitől. Mígnem a lány odaállt elé, könnyes szemmel. Nyugodt volt, arca rezignált.

– Vagy a magad bezártságát választod vagy engem. A kettő együtt már nem fér meg. Heteken keresztül néztem, ahogy őrlöd magad. Először türelmes voltam és vártam; mivel beszélni nem akartál, úgy voltam vele, hogy megkérdezlek, mit szeretnél. De nem jutottam hozzád közelebb. Majd elkapott a félelem, hogy elveszítelek, hogy vége. Aztán elengedtem ezt a görcsös kapaszkodást, mert rájöttem, hogy semmit nem tehetek. Itt most nem rólam van szó- ez a Te döntésed, amit nem hozhat meg senki helyetted.- mire a lány befejezte, a férfi szeme megtelt könnyel. Csak annyit mormolt halkan, hogy “igazad van” és magához vonta a lányt.

– Hiányzol és magamnak is hiányzom…- mondta és többé nem rejtette magába a félelmét, a könnyeit.

A férfiben megérett a döntés. Készen állt immár a változásra és a változtatásra úgy, hogy megtanulta az egyik legnagyobb leckét: a félelem elválaszt önmagadtól és másoktól is. A szeretet tudja csak a félelmet eltüntetni. Ahol szeretet van, ott nincs mitől félni.

Reggel volt. A hajnali fény élesen hasított végig a szobában. A férfi az ablak előtt állt- mosolygott. Tudta, hogy mit akar és már nem félt. A csomagjai az ajtónál várták. A lány most ébredezett, még az álom foszlányai ott lebegtek a szemében. Leült mellé az ágyra, a lány az ölébe vonta magát és megcsókolta.

-Megyek- mondta a fiú

-Szeretlek…- köszönt el a lány, és tudta, hogy hosszú ideig nem fogja látni a férfit.

-Dettó- mondta és kivonta magát a lány öleléséből. Nagy levegőt vett és kedvesének csókjával az ajkán elindult Berlinbe.