Várni egy koncertre, ami sosem jön el…

paul-david-hewson-434928_1280U2 koncertre készültünk.

Tulajdonképpen az utunk is így indult. Egy tavaszi napon pattant ki ötletként belőlünk. Szeretnénk elmenni egy koncertjükre, élőben hallgatni őket. Tinédzser korunk meghatározó együttese volt mindkettőnknek. A zene fontos, azt látom, hogy kivétel nélkül minden embernek.
Életünk periódusaiban- öröm- bánat- egyaránt elkísér vagy éppen kizökkent, vagy csak úgy ringat a létezésben.
U2 érzéseket közvetít köztem és a múltam emlékei közt mint egy emlékkönyv.
Élőben meghallgatni! Mosoly az arcomon, bizsergek az izgalomtól-  azóta álomként dédelgetett kép valóra válhat?
A kocsival menni csak azután jött miután már megvolt a jegy. Gondoltuk jó kis kalandozás lehet belőle.
A megszokások annyira átszövik az életünket, hogy észre se vesszük. Törekszünk amikor csak lehet az új élményekre ahol nem tudjuk mi vár ránk. Izgalom és felfedezés.
A 21.századi ember kényelmes. A kényelemből kiszakadva  megpillanthatunk magunkból és a világból is olyan dolgokat amiket még nem éltünk át. Repülővel utazni 2-3 órát nem kihívás. Autózni egy napot egész európán át? Micsoda jó ötlet! Már a tervezés is ismeretlen ennyi országon át.
Mit tapasztalunk magunkból és a valóságból?
Szóval, ránk virradt a koncert napja, ami vasárnap volt. Szokatlan volt a kettesben eltöltött nyugodt reggelizés. Ez egy öt fős családban nem ilyen, na jó nem mindig ilyen. Mi olyan olaszosan zajlós család volnánk. Séta a városban, boltocskák üzletek nézegetése, hogy vigyünk valami svéd emléket haza a családnak.
Izgatottan vártuk az estét. Készülődtünk, térképet lestük és azt, hogy mikor lehet bemenni. Odaértünk fél órával hamarabb a koncert kezdés előtt. Nekünk, kelet európaiaknak nem volt megszokott ,hogy a torlódás elkerülése végett térképeket tettek ki, hogy a sok bejárat közül mi melyiken megyünk be. Kényelmes szellős áthaladás volt. Profizmus.
Óriási sportcsarnok, több emelet nézőtér és minket várt az aréna talpazata ahol a terem közepére nyúlt be a színpad és hatalmas kivetítők csüngtek. Tátott szájjal nézelődtünk, mint a kisgyermekek a vidámparkban. Kereste a szemünk az alkalmas helyet, hogy lássunk is valamit.
Lassan gyülekeztünk. A közönség zömmel a mi korosztályunk volt, de volt tizenéves gyerkőc szülőkkel együtt. Találkoztunk nagymami korú rajongóval is. Felmerült bennünk a kérdés vajon van-e rajtunk kívül itt még két ilyen bolond aki ennyit vezet egy koncertért? Valószínű, hogy nincs.
Eljött a fél nyolc. Furcsa érzés volt bennünk- alig gyűlik a nép. Már tele kéne lennie? Elvileg ez a kezdés időpontja.
Sétálgattunk könnyedén lazán az emberek közt. Fotót csináltunk, izgatottak voltunk. Kezdődjön már! Mint mikor a gyermek várja a karácsonyt vagy a szülinapot. De az emberek csak nem jöttek.
Fél 9-kor egy ember a színpadon mondott valamit svédül és az emberek a nézőtérről hangos nem tetszésüket kifejezve elindultak a kijárat felé (a későbbiekben, már angolul is elmondták az instrukciókat). Nem értettük és meglepődtünk. Egy hölgyet kérdeztünk angolul, hogy most mi van? Elmondta, hogy a biztonsági rendszerrel van valami és újra be kell jönniük az ülőjegyeseknek.
Lemeredve álltunk ott, hogy most ezt nem értjük. De átgondolva, hogy nem kis idő míg ennyi ember ki és bejön…leültünk.
Azt már megtanultam az elmúlt évben, hogy ha váratlan esemény történik, csak figyeljek ne menjek el a bennem keletkező indulattal. Így csak figyeltem a műsort magamban és kint a teremben. Az emberek hangos beszédekben vagy néma lemerevedett figyelésben voltak. Először felháborodtam magamban és dühös voltam aztán csendes szemlélője lettem az eseményeknek.
Biztonsági emberek nézték át a kiürült nézőteret. Mit keresnek? Bombát? Vagy embereket? Újra izgalom lett úrrá rajtunk és a tömegen is. Érezhető volt, de higgadt maradt mindenki. Majd aztán minket állójegyeseket feltessékeltek a nézőtérre. És azt a helyet is átfésülték, egyenként mindenkit jól átnézve, motozva engedtek vissza bennünket. Ekkor volt aki futott a jó helyért. Viszont mi az esélytelenek nyugalmával és már fáradtan lépegettünk vissza a helyünkre. Valamit már sejthettünk ekkor…
A türelmünket kérték. Közben vizet hoztak be, papírpoharakkal.
Figyeltem a bennem zajló folyamatokat. 3 órája vártunk mikor is felültünk a nézőtér első soraiba, mondván ha nincs ott senki, ne a hideg padlón üljünk. Az egy bolond százat csinál alapon- jó sokan mellénk és mögénk is ültek. A biztonságiak engedték, mit tudtak volna tenni? Ki nem mehettünk, be se jött senki.
Aztán jött az informátor és mondta hogy a rendőrség nem engedélyezi a koncertet, mert nem tudja a biztonságunkat garantálni.
Mit tehettünk volna?
Hisztizünk és kiabálunk?! És mi az hogy!? Persze akadtak  ilyenek is szép számmal. Felháborodásuknak hangot adva volt aki haragosan bosszankodott- megjegyezném jogosan. De mégse méltó ez az emberhez én úgy gondolom. Tudomásul vettük és elindultunk kifelé. Gyászosan haladt a tömeg, viszonylag csendben, szinte lemeredve. A jegyeink érvényesek holnapra- ez még elhangzott. Mi már akkor Németországban autózunk hazafelé…
Ennyit az álmokról és tervekről- a valóság felülírta. Írhatunk levelet  a jegyárusító helyünknek, ha nem tudnánk eljönni. Sovány vigasz, de ez van.
Séta közben visszafelé a szállodába már poénkodtunk, mert a humor kizökkentheti az embert.
Neked melyik szám tetszett?-kérdezte a férjem
A “One”- feleltem- mert ez volt az az egy koncert, ami soha nem jött el…
Felszabadító volt onnantól a poénkodásunk és megbeszéltük na ez sem erősítette az elképzelések és megszokások táborát.
Mit tapasztaltunk?
Az elképzeléseink nem a valóságot tükrözik. Az élet írja a regényünket, mi meg egyet tehetünk élvezzük minden pillanatát is. Még akkor is amikor éppen fityiszt mutat.
Megértettem azt, amikor maga az út a cél.
A koncert ugyan elmaradt,de megannyi tapasztalattal többek lettünk.
By |2018-01-17T17:51:36+00:002015. 10. 3. |Categories: Családi kör|Tags: , , , , , |0 hozzászólás

Hagyj üzenetet

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Támogasd az Egyesületet

Ha tetszik a munkánk, kérünk, hogy támogass minket egy csésze kávé vagy csokor virág árával!

Csésze kávé

450 Ft

Csokor virág

2500 Ft