kavics ajándék… a szőlő mellett a gyermeki lélek is.
Miért írom ezt? Ha veszünk egy vesszőcskét ami télen alszik majd tavasszal kihajt, levelet és virágot bont, majd a nap éltető melege által beérik és az asztalunkon mosolyog a sok-sok színes bogyó.
Maga az élet csodája!
A gyermek is ugyanezen a folyamaton megy át a fogantatástól a fiatal felnőttkorig. Szakaszok, periódusok váltják egymást, testileg és lelkileg amik változásokat hoznak, alakítják a kis egyéneket.
Messziről indulok, de miért is?
Mert hajlamosak vagyunk szülőként egy- egy fejlődési szakaszt fixálni, kimerevíteni a gyermek életéből. Ha azt vesszük, hogy a természet is változik, nincs 2 egyforma pillanat és 2 egyforma szőlő szem se. A gyermekeknél is hasonlítunk, viszonyítunk. Mivel mindegyik más és más, mint a szőlőszem is, így hiábavaló az egész.
Oda akarok kilyukadni, hogy mindegyik gyermekem más, de valahogy ilyenkor ősszel egy ritmusban változnak ám mégis különbözőképpen.
A nyár kiáradását követően, most valamivel csendesebb érési szakasz következett. Amit megfigyeltem, hogy ilyenkor ezt segíti az együtt eltöltött kreatív játék. Például a kavicsfestés miközben meselemezt hallgatunk. A figyelem egy pontba sűrűsödik ahogy az ecset a kavicshoz ér és születik belőle egy alkotás.
Mindenki magára figyel, ugyanakkor együtt csináljuk elmélyült munkában. Közben halljuk ahogy Karak Vukot tanítja a távolból. Körbenézek magunkon a szorgos kezek klubjában és egy pillanatra annyira teljes minden ami körülvesz.
Hamarabb sötétedik, ami figyelmeztet, hogy forduljunk befelé- egymás felé. Váltódik bennük, bennünk is valami.
A 9. hónap az évben a gyümölcs beérik. Négy éves lett a kislány, aki kinőtte a baba korszakot és kilenc éves lett a középső aki kiskamasz korba lépett. Érezhető a változás. Csodálkozás mellett vagy helyett, tudatosíthatjuk, hogy már másféle igényeik is lettek.
Önállóságra nevelni a kisebbet, az érzései megfogalmazására a nagyobbacskát. A harmadik aki a legnagyobb köztük-figyelni, hogy milyen önállóan tanul, sportol, él! Figyelemmel követni és segíteni. Bár ez utóbbi elég ritka. Tény, hogy egyre önállóbb.Örömmel nyugtázzuk, lassan kirepül a fészekből.
Már nem gyerek de még nem felnőtt.
Van megértő simítás és párbeszéd a párkapcsolat örömei mellett a buktatókról is. Aztán izgalommal nekiülni és megírni mindezt ami örömre és fejlődésre lehetőséget egyaránt rejt.
Mert kell a tudatosítás,hogy hol vagyunk most. Merre induljunk tovább?
Egy teljesebb, harmonikusabb élet felé mutatja az irányt.