girl-690327_1280

Alkonyul vagy csak beborult?

Kérdezte, de választ nem várt.
Térdre borult és sírni kezdett.
Érezte, hogy senki nem segíthet.
Minden porcikáját átjárta a fájdalom.
A létezés fájdalma volt ez? Ki tudja…
Egyedül van mindig ezzel a kérdéssel.
És jól tudta, erre csak ő adhat választ.
A végtelen kiszolgáltatottság és sebezhetőség járta át.
Mert gyenge lenni abban a pillanatban.
A szív tájékán összeszorult, mintha kést forgatnának benne, a fájdalom hangja hangos zokogásban tört fel.
Ettől mindig megrémült és vigaszt keresett.Most más volt minden.
Most mintha megérezte volna a könnyek erejét melyek átmossák lelkét.
A szorongatott hibáinak vélt tévedéseket és önzőségét látta meg és csak hagyta, hogy tisztítsák a könnyek. Hagyta magát ebben az állapotban. Nem védekezett.
Nem tudja meddig volt ebben az állapotban az idő akkor nem létezett.
Egyszer csak abbamaradt a könny patak.
Könnyebbség  érzete járta át.
Mély levegőt vett, a szája szegletén apró mosoly amit csak ő érzékelt. Felemelte a fejét és körülnézett.
Tisztább lett minden, amit felfog a világból. Egyszeriben kiüresedett minden, ami addig feszítette.
Szűnt a homály.
Felegyenesedett, és nézte az ablaküvegen át, ahogy az eső cseppek mossák tisztára a természetet.
Természetes volt minden pillanat.
Az alkony, a felhők, az eső cseppekkel teli ég, a víztől csillogó fák és a pocsolyák.
Nem volt abban a pillanatban  több kérdés.
Örült, hogy él.
By |2018-01-17T17:51:34+00:00október 16th, 2015|Kultúra|