Ahogy egyre zordabbra fordul az időjárás, úgy egyre inkább húzódunk vissza mi is a négy fal közé. Eső, sűrű felhőzet, látótávolság 5 méter, minek is hagynánk el a fűtött, internet hozzáféréssel ellátott otthonainkat?Megkísérlek legalább egy okot mutatni, amiért érdemes.IMG_6282 

Hidegre ébredtem. Már annak sem láttam sok értelmét, hogy az orromat kidugjam a paplan alól. Minek? Kint esik, sár van, nem lehet semmit se csinálni. Jobb ilyenkor fordulni egyet az ágyban és aludni tovább.100 emberből 90-nek biztosan ez lenne a reakciója hasonló esetben, és valljuk be, van, amikor tényleg jól esik ezt megtenni, de ez nem az a nap volt. Ősz van, a természet ilyenkor olyan színekbe öltözik, amit máskor nincs esélyünk elcsípni. Esik ugyan, na és? Itt az idő, hogy bedöntsük azt az elképzelést Hölgyek, hogy cukorból vagyunk és elolvadunk egy kis víztől. Valamint az összes, ehhez társuló tévhittel, mint hogy „Biztosan fel fogok fázni.” is leszámolhatunk. Ősanyáink, de még a nagyszüleink is, ha falun éltek, és tartottak állatokat, zavartalanul folytatták a napi tevékenységeiket függetlenül az aktuális időjárástól. Megszültek és felneveltek minket, akkor lehet, hogy a mai világ által nyújtott kényelem kissé megpuhított bennünket?

Szóval, nem ragyog a nap, és hőség sincs. Mi ilyenkor a teendő? Megfelelően felöltözünk. Manapság már mindent meg lehet vásárolni pénztárca barát áron ahhoz, hogy az ember szárazon megússzon egy ilyen kalandot.IMG_6246Esőkabát fent, túrabakancs pipa, indulhatunk! Az a szép az esős időben, hogy bármelyik útvonalat is választja az ember, biztosan nem ütközik egy japán turista csoportba, de szabadon nyargalászó, vidám csikókba és elfeledett romokba igen!

Ilyenkor minden sokkal csendesebb. Bár az elemek tombolnak, az erdő, vagy mező valami furcsa módon mégis békét áraszt. Van idő lelassulni, kicsit kizökkenni a mindennapos tevékenységeinkhez fűződő „függőbetegségekből”, és picit a felszín mögé látni. Néhány kilométer után már megfigyelhető, hogy kevesebb a csacsogás, egyszerűen jól esik csak úgy baktatni a természet lágy ölén. Ha később mégis beszélgetés indul, az már minőségében más, mint amivel kiszálltunk az autóból, talán ilyenkor jobban észrevesszük egymást, kevesebb az inger, ami elvonja egymásról és önmagunkról a figyelmet.

IMG_6209 Talán, a friss levegőn végzett fizikai mozgás mellett , amit a természetjárás során tanulhatunk: az a hallgatás. Olyan egyszerűnek tűnik, és azt gondoljuk, erre bárki, bármikor képes. Igen is, és nem is. Magamon azt vettem észre, hogy a 21. század Európája azt sugallja, nekem mindig , mindent tudnom kell. Olyan nincs, hogy ne legyen mindig egy jól bekészített mondat, válasz adásra készen a fejemben. Azonban, ha mindig van ott valami, akkor, hogy fogok új dolgokat észre venni, vagy tanulni?

IMG_6210Túrázás során sem tűnnek el ezek a gondolatok, ahhoz dolgozni kell keményen, de annyiban segít, hogy kaptatva felfelé egy emelkedőn, óvatosan egyensúlyozva, hogy ki ne csússzak, nem az aktuális munkahelyi erőviszonyokon fogok problémázni, az biztos. Sőt, ennek még csak a létezése sem merül fel bennem. Vagyis, segít az egyensúly felé mozdulni, hiszen lehet, hogy hétfőn már úgy megyek be dolgozni, hogy nem fogok energiát és időt pazarolni egy olyan dologra, amiről beláttam, hogy az élet szempontjából , ez a probléma nem is létezik.
Amikor egy-egy szurdokban állok, amelyet egykor a most épp hogy csak csordogáló patak vájt magának, és nézem a felém magasodó sziklapárkányt, azon tűnődöm, vajon mikor hittük el, mi emberek, hogy ez a bolygó a miénk, és vettük a bátorságot, hogy hozzá fogjunk pusztítani? Különállónak kezeljük magunkat, elhatárolunk területeket, amelyekről kinyilvánítjuk, hogy a miénk, háborúkat vívunk egymással, és közben veszélybe sodorjuk az élőhelyünket, pedig, ha figyelnénk rá, sokat tanulhatnánk tőle.