showimage (1)Most volt a születésnapja, mégsem erről írnék. Bár lehet, hogy neki ugyanakkora élmény. Úgy vélem ott sem az ajándék volt a fontos, hanem az együtt eltöltött idő ami az ünnepet jelentheti.
Ez az ünnep is erről szól.
Elérkezett a szombat reggel. Napsütésre ébredve örömködve és izgalommal álltunk neki a lányommal a kedvenc almás piténk sütéséhez. Mi volt az izgalmat kiváltó ok? Az óvodájában pénteken elhangzó mondat az óvónénitől, hogy bár holnap hétvége jön, de találkozunk. Együtt szülőkkel és vagy nagyszülőkkel a ligetben Mihály ünnep alkalmából, ami ebben az óvodában egyet jelent a sárkányeregetéssel. A sárkányokat szorgos anyukák és óvónők együtt készítettek el az együtt elfogyasztott otthonról hozott étellel. Szóval alig vártuk, hogy kisüljön a piténk és indulhassunk.

A verőfényes napsütés hozzátett az örömünkhöz és a lágyan lengedező szél remek sárkányeregetős időt jósolt. Megérkeztünk a liget zöldellő rétjére a kis pajtásokhoz. Körben állva dallal köszöntöttük egymást és az ünnepet. Kiosztásra kerültek a szebbnél szebb, szivárvány színekben pompázó sárkányok. Mindenkinek más színű, de ugyanolyan fazonú. Kis kezükbe illő csiszolt, puha ágacska, amin feltekerve a sárkány madzagja.
Rám nézett és boldogan nekiindult.
Jövök veled- mondtam, majd önfeledt futásba kezdtünk. Kacagva gyönyörködtünk az őszi napfényben úszó színes repülő ficánkoló sárkányokban. Mindenki futott mindenkivel, a szülők és gyerekek eggyé váltak egy óra után mindenki elfeledte, hogy milyen szerepben van.
Volt, hogy a szülő lett gyermek és a gyermek lett szülő. Kisgyermekek szaladtak óvó tekintettel követve a sárkányukat, ahogy az édesanyák figyelik gyermeküket.
A határok elmosódtak.
Mi is kicsi repülő sárkányokká váltunk. Na, nem a háziasított fajt erősítettük. Inkább a szélben suhanó, vitorlázó, egymással viccelődő, játszó kisded sárkányokat.
Milyen csodás érzés egy órán át egyesülni a gyermeki lélekkel, ami amúgy mindenkiben ott van, csak merjük felhozni, mert régóta ott vár ránk a mélyben… legbelül.
Ott, ahol mi emberek mind egyek vagyunk.
Érezzük, csak jól elrejtjük.
Pár óra a gyerekekért, magunkért, felszabadító érzés így együtt. Kiderül nem is vagyunk olyan különbözőek. A fáradtságnak, vagy épp fontos dolgainknak, problémáinknak nyoma vész ilyenkor. Vagy kiderül soha nem is volt.
Hajlamosak vagyunk mi emberek csak a fejünkbe lévő dolgokat figyelni. Pedig ha kizökkenünk egy ilyen alkalommal magunkból, akkor rájövünk mennyi mindenben hasonlítunk.
Ne azt nézzük ami szétválaszt,azt nézzük ami összeköt.