aroni-738302_1280

 

Ezer éjszakát álmodott a csönd,
és a vas pattogása törte meg a rendjét,
utasok száza alatt zsibbad el a föld,
és a gyerek szája halkan fülembe ér.

Dalának kincsei elgurulnak előttem,
megindul a reggeli közös játék,
a világ hangját éneklik el bennem,
és eltűnik a fényben minden árnyék.

Mi játszunk, a vasak pattognak,
arany értelemmel a peronon állunk,
az álmatlanok szerte üresen kattognak,
és nem látják, hogy mi kincset találunk.

By |2018-01-17T17:51:28+00:00október 22nd, 2015|Kultúra|