A Hold asszonya

moon-165487_1280Kalandor volt. Álmokkal, vágyakkal teli. A hold sugaránál kóborolt. Egy szerető tekintet kísérte lépteit, óvta vezette… hazavárta.
Az utak egyre messzebb vetették, s mikor hazaért egyre hamvadóbb volt a tűz.
A gyereksírása csak zaj volt, nem hallotta benne a fohászt, a törődés utáni vágyat.
Nem vette észre, ahogy az álmai elemésztik az életét.
Egy alkalommal olyan messze kóborolt, mint még soha. Szíve mélyén érezte, hogy már ideje lenne a visszaútnak, de a lába csak vitte-vitte előre, gondolta, hogy majd a hold fényénél hazatalál.
De többé nem kelt fel a hold.

….

Kalandor volt, kalandornak szerette. Tudta, hogy elmegy. Tudta, hogy nem használ a veszekedés, nem használ a dac. A kaland vonzotta, csalogatta az ismeretlen.
És amíg a végtelenben kószált elmulasztotta az otthon titkait. Nem látta a kisfiát, mikor először felállt, nem látta az első lépéseit. Nem hallotta, mikor először kimondta: „Apa”

Az asszony nem tudott beletörődni, hogy választott társa helyett éjszakákon át csak a magány marad vele. Felkereste hát a falu vénjét, aki, miután meghallgatta panaszát, mindössze ennyit válaszolt:
„Amikor a férjed elmegy, nem tudja, mit hagy itt. Tudasd vele!”

Követve az öreg tanácsát versenyre kelt hát a végtelennel. Elkezdett elemózsiát csomagolni, és a szendvicsek mellé tett egy-egy levelet. Leírta azt, amire kevés volt a néhány közösen töltött pillanat, amit nem fogott be a szó. Leírta az otthon békéjét, a tűz ropogását, a kacagó gyerekhangokat. Leírta a kétbalkezes mozdulatokat, a megégett pite történetét, a kakas bosszantó hajnali ébresztőjét, leírta szíve rejtett gondolatait.
Leírta, hogy mikor kettesben a kisdeddel köszönt rájuk az éj, az ablaknál ácsorognak és a hold szemével nézik apa távolból hazasiető lépteit…

A férfi pedig lassan azon vette észre magát, hogy a távolságnál jobban vonzza az otthon, az elmaradt ölelések melege és… hogy a hold mosolygó arca halványan emlékezteti felesége vonásaira.

A férfi, mintegy néma szövetségesként a távoli út után hazatérve mindig az asztalra tette a borítékot, mellé helyezve a saját emlékeit, néha virágot hozott, vagy különleges fadarabokat a kicsinek… néha csak gondolatokkal egészítette ki a levél egy-egy sorát. Egy éjjel pedig visszahozta kibontatlanul a levelet. A lezárt borítékra pedig ennyit írt:

„Mától a részese leszek.”

By |2018-01-17T17:51:27+00:002015. 10. 30. |Categories: Kultúra|Tags: |0 hozzászólás

Hagyj üzenetet

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Támogasd az Egyesületet

Ha tetszik a munkánk, kérünk, hogy támogass minket egy csésze kávé vagy csokor virág árával!

Csésze kávé

450 Ft

Csokor virág

2500 Ft