Nők és férfiak- Mit mutat a természet?

SONY DSC

Indián nyár. Gyerekkoromban még létezett ilyesmi. Jellemzően szeptember utolsó és október első heteiben tapasztalhattuk a kellemes, őszi, meleg napsütést. Mostanában sajnos már ez sem az igazi. Az utóbbi években már nincsenek átmeneti időszakok. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de az „átmeneti kabát”, mint ruhadarab, rendre a szekrényemben árválkodik, mert vagy túl meleg van hozzá, vagy megfagyok benne.

A múlt héten igazi nyári időjárásnak örvendhettünk. Nem vacakoltunk sokáig, hamar kitaláltuk, hogy ha ilyen jó idő van, nekünk bizony az erdőben a helyünk. Olyan izgatottan vártam az időpontot, mint egy kis gyerek. Hónapok óta ez az első túra, amit szervezünk, sőt ha azt nézzük, hogy hétköznap esti túráról beszélünk, akkor évek óta az első. Szóval, ideje volt már elhagyni a karámot.

Ember tervez, Isten végez-, tartja a mondás. Lebetegedtem néhány nappal az esemény előtt. Zsebkendőkkel körül bástyázva, forró bögre teával és a lázmérővel a társaságomban hevertem a kanapén. Mint egy versenysportoló, az utolsó pillanatig rápihentem a nagy napra, hogy ott majd teljes erőbedobással jelen tudjak lenni.

Eljött a várva- várt nap. Baktatva a Normafához, végig gondoltam, hogy mit szeretnék majd csinálni, esetleg mondok valami köszöntőt az embereknek.

SONY DSC

Aggódtam picit, mert komoly erőfeszítésembe telt, hogy egyáltalán a normál hangerőt megüssem, nem hogy nagyobb társasághoz szóljak emelt hangon.

Elkezdtek gyülekezni a túra alanyok. Már nem vártunk senkire, jöhetett a köszöntő, és akkor egyszerre összeállt a kép. Hiszen itt van Tamás, a túravezető társam, miért is ne mondhatna el mindent ő, és miért is ne vihetné az egészet a vállán ő?

Előző héten előkészítettem mindent, eljutott az emberekhez a hír, lett útvonal is, és abban a pillanatban, a gyülekező helyen állva annyira egyértelmű volt, hogy nem én leszek az, aki verni fogja a tam-tamot.

Ott egy pillanatra megéreztem valamit abból, hogy hogyan tud együtt dolgozni a férfi és a nő. Szeretjük azt mondani, hogy nincs különbség köztünk, és ebben nőttem fel én is, egyformák vagyunk, sőt, legyek még jobb is a másik nem képviselőinél, de könyörgöm, ha valóban így lenne, akkor miért hívnák őket férfiaknak, és minket miért nőknek? Ráadásul jelenleg még eléggé feltűnő, fizikai szintű különbségek is vannak közöttünk. Akkor lehetséges, hogy egyéb szinteken is van némi eltérés?

Itt nem arra gondolok, hogy bármelyik nem is elsőbbséget élvezne a másikkal szemben, vagy annak felette állna, remélem, semmi ilyesmi nem körvonalazódik az írásomból. Egyszerűen csak azt szeretném megmutatni, hogy természetünkből fakad, hogy más az, amiben egy nő, és más az, amiben egy férfi megtalálja önmagát. Az pedig, ahogy ez a két minőség együttműködik, megint valami teljesen más dolgot tud kiadni.

Ha az ember sok időt tölt a természetben, idővel megtapasztalja a saját erejét is. A női test rengeteget bír, és sok mindenre képes, akár csak a férfi. Erre egy későbbi cikkben részletesen ki fogok térni.

Mégis, volt már, hogy tapasztaltad mit jelent, amikor átveszik a csomagodat, vagy átsegítenek egy patak felett? (persze, tudom, egyedül sokkal jobban átmentél volna, meg amúgy is bírod azt a hátizsákot te egyedül is ) Most nem a kamu udvariassági formulákról beszélek, hanem amikor észreveszi egyik a másikat. Volt már olyan, hogy nem a jól beléd nevelt vendéglátós ösztön vezérelt, és készítettél egy szendvicset, vagy vízzel kínáltad azt,aki az előbb kezet nyújtott neked? Valahogy más érzés ez.

Gyerekkoromban látogatóba mentünk a falun élő rokonokhoz. A feleség sürgött-forgott, és le sem ült, csak minket szolgált ki. Nem értettem. Édesanyám elmagyarázta, hogy ez a klasszikus férfi-női felosztás, de hát ez nem egy életképes modell, és különben is, nem vagyok senki rabszolgája. Valószínűleg nem ezt mondta, de ezt értettem belőle, és soha meg sem vizsgáltam, hogy az úgynevezett férfi-női szerepek,amelyek valamilyen eltorzult formában még megtalálhatóak a társadalmunkban, vajon honnan és hogyan alakultak ki?

Elegendő egyetlen hetet eltölteni az erdőben, és máris érdekes felfedezéseket tehetünk. A főzéshez fa kell, a begyújtáshoz pedig szükség van rőzsére. Vegyes társaságunk az első nap még fejvesztve rohant az erdőbe. Voltak lányok, akik komplett fákat cipeltek le a hegyről, és fiúk, akik gallyakat gyűjtöttek, vagy a vacsorához pucolták a krumplit. Néhány nappal később a következő látvány fogadott. Férfiak rendezett csoportokban haladnak fel az erdőbe, kivágják a fát, lecipelik, felaprítják. Nők alig észrevehetően, az útjukat nem akadályozva követik őket az erdőbe, és rőzsét gyűjtenek, mások pedig a vacsora hozzávalóit készítik elő. Senkinek nem lett megmondva, hogy mit csináljon.

Mi történt a két nap között? Hát, tapasztalatszerzés. Óriás fatuskókat cipelni, persze, van az a körülmény , hogy megteszem, de nem az álmaim ne tovább-ja, nem egyszerű kivitelezni, és jó sok időm rámenne. Fát vágni izgi volt, mikor apa mutatta hogyan kell gyerekkoromban, de vicces látványt nyújt egy nő fejszével a kezében, miközben a férfiak kevergetik a bográcsot. Ezek a „szerepek” valójában nem szerepek, hanem hozzá tartozik ösztönösen az adott nem képviselőihez. Egyszerűen így vagyunk kitalálva, így hatékonyabb. Mondjuk, ha ezt 10 évvel ezelőtt mondja nekem valaki, nem hittem volna el neki. Utána jártam, és ezt tapasztalom, de még csak fodrozódik, hogy van errefelé valami, és úgy tapasztaltam, hogy a természetben elég könnyen tetten lehet ezt érni.

Úgy nőttem fel, hogy nem szabad mutatni, hogy gyengébb vagyok, és ha kellett, oviban még csúnyán meg is rugdaltam a fiúkat, de a nagy törtetésben elfelejtjük tapasztalni azt a lágyságot, ami hozzánk, nőkhöz tartozik, pedig a világ úgy lenne egyensúlyban,ha az erő és a lágyság egyaránt képviseltetné magát. Milyen érdekes, a természetben ez is tetten érhető, egyetlen pillanatban jelen van mindkettő.

Hosszasan el lehetne merülni még ebben a témában, kutatva, hogy mi, hol és mikor ment félre, félrement – e egyáltalán, merre tartunk? Esetleg valamikor visszatérünk ehhez, de jelen írásom csupán gondolatébresztő ahhoz, hogy nem biztos, hogy a tanult viselkedési módok közelebb vezetnek önmagunk vagy a környezetünk megértéséhez.

Ti mit tapasztaltatok?

SONY DSC


 

By |2018-01-17T17:51:37+00:002015. 9. 23. |Categories: Mozdulj!|Tags: , , , , , |0 hozzászólás

Hagyj üzenetet

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Támogasd az Egyesületet

Ha tetszik a munkánk, kérünk, hogy támogass minket egy csésze kávé vagy csokor virág árával!

Csésze kávé

450 Ft

Csokor virág

2500 Ft