fotó (15)Egyik délután a munkahelyemről sétáltam hazafelé, miközben a fejem majd leszakadt a benne zakatoló gondolatszerelvényektől:

Mikor fogok ma lefeküdni aludni? Már most nagyon fáradt vagyok, de még takarítani is szeretnék, meg mosni is, sőt olvasni is jó lenne, meg írni is, igazából úgy sétálnék is, vajon mi a helyzet anyukámmal, tényleg egyik barátnőmet is szeretném még felhívni, fú de menyire fáradt vagyok, lehet aludni is kellene, xy miért nem válaszolt vajon, mit tegyek …

Végtelenségig tudnám folytatni a teendők és a kérdések listájának sorát, hisz egyik szülte a másikat; de szerencsére ásítottam és nyújtózkodtam egy hatalmasat az utcán. Ekkor felnéztem az égre és megpillantottam a felhőket, a felhőkön átszűrődő napfényt, hirtelen megéreztem a friss őszi levegőt is és kinevettem magam.

Gondolatban már a fürdőszobában jártam, a laptop előtt ültem, a másnapot éltem, de eközben mi volt a valóság?

Őszi délután van, süt a nap, friss a levegő, felettem felhők lebegnek és én épp egy bolygóra épített sétálóutcán baktatok.

A fejem egy pillanatra kitisztult és körülnéztem: a földön megpillantottam egy színes őszi levelet. Eszembe jutottak a gyerekkori emlékek, mikor még az ősz maga volt a csoda: gyűjtöttük a faleveleket, amik már lehulltak, préseltük és ragasztottuk őket, tájképet készítettünk belőlük, na meg termésbábokat gesztenyéből, vagy hajót a hangyáknak és játékoknak a gesztenyehéjából (hisz ősszel köztudott, hogy megnő az utcán felbukkanó folyók és édesvizű tavak, tengerek száma). Hirtelen megjelent bennem valamiféle izgalom: idén még nem gyűjtöttem sem őszi levelet, sem gesztenyét és termésbábokat sem készítettem. Ugyan mire várok még? Nem leszek újra 7 éves kisiskolás, ennek ellenére lehet élvezni az ősz ajándékait, éri játszani a levelekkel és a lehullott gesztenyékkel is.

Jó móka megállni egy pillanatra, kikukucskálni a fejemben morajló gondolatok közül és meglátni a jelen kínálta lehetőségeket is ;).

By |2018-01-17T17:51:37+00:00szeptember 28th, 2015|Egyéb|