Kéthetente szombat délután felkerekedünk a fiammal és ellátogatunk a Művészetek Palotájába. A fiatal, energikus épület már messziről vonz, belépve pedig kicsit elvarázsolódunk. Széles lépcsősorok, magas terek, bársonnyal borított padok, Liszt életút bemutató zongora, távolról hallatszó, de nagyon is közel felcsendülő hangok. Első alkalommal képzeletünkre hagyatkozva kerestük az eseményünk színhelyét, nevezetesen a Lépcsőtermet. Mi lehet ez? – néztünk össze kérdőn Boldival. Egy lépcsőházban kialakított terem? Vagy netán olyan hely, ahol lépcsőkön lehet ülni? Nem, nem! A lépcsőterem a főbejárattól balra egy lépcsőzetes tér (ahol várakozni lehet, sőt az aljában elhelyezett mini színpadból következtetve talán előadásokat is tartanak) alatt húzódó helyiség. Ezen a titokzatosan hangzó helyen jönnek össze gyerekek és művészek, hogy a MUS-E * kreatív foglakozásán ismerkedjenek a művészetekkel.
„Anyuci! Helgával és Zsófival azt játszottuk, hogy mi vagyunk a történetírók, a rendezők és a színészek.” Az első találkozáson a nyári élményeket felelevenítve, az őszre hangolódva a gyereksereg maga alkotott egy zenés színdarabot, melyet aztán az őket kísérő szülőknek előadtak művészi átéléssel. Hiszen… „mi voltunk az igazi színészek!”
Legutóbb Andorral és Istvánnal találkoztunk. „Amikor körbe ültünk úgy beszélgettünk, hogy egymásnak tapsoltunk. Olyan volt, mintha a tapssal üzentük volna, amit mondani akartunk.” Amikor előkerültek a dobok, a csörgők, kicsik és közepesek, sámán és dzsembé, kalimbas és tikfa, esőbot és dörgőcső, izgalom hullámzott végig a csapaton. A minta a természet volt, ahogy a szemerkélő eső mélyen morajló viharrá változik, majd miután kitombolta magát újra elcsendesedik. „És utána lerajzoltuk a zenét. A fák, a bokrok, a virágok, a fűszálak voltak a hangok, meg az eső is. És képzeld! ahogy a hangok váltakoznak olyan lett a kép is.” Így beszéli a zenét a rajz, a felfedezés örömétől ragyog a gyermeki arc.
A másfél óra észre sem vesszük, huss, elröppen. Az élmény, amit ilyenkor Boldi átél ugra-bugrában, vidám csiripelésben nyilvánul meg. Szinte saját szavába vág, úgy mesél. Én meg fülig érő szájjal hallgatom, mintha Ő lennék én, aki csendben meghúzódva, figyelve vártam rá a Lépcsőterem tetején.

A MUS-E (Musique-Europe) multikulturális mintaprogram a neves hegedűművész és humanista gondolkodó, Yehudi Menuhin kezdeményezésére 1993-ban indult útjára az Európai Unió égisze alatt. A művészeti-nevelési program lényege, hogy a gyermekek a művészek révén olyan impulzusokat kapnak, amelyek érzékennyé teszik őket a külső világ különféle jelenségeinek befogadására, értelmezésére és újraértelmezésére, továbbgondolására. Célja pedig, hogy az elfogadásra, az önképviseletre, együttélésre, együttműködésre neveljen a művészetek segítségével.
Bővebb információ itt: http://www.mus-e.hu/

 – Szendrei Ági