writing-923882_1280Mit jelent írni?

Mi az, ami arra késztet, hogy tollat ragadj? Ki ragadja meg a tollat ilyenkor? Mi ragadja meg azt, aki tollat ragad?

Ahogy feltételezésem szerint sokan mások is, magam is írogattam ezt-azt alkalmanként. Volt, hogy cikkeket írtam, volt, hogy naplót. Volt, hogy mesét. Volt, hogy szögletes szövegeket kerekítettem, hogy elguruljanak a kedves olvasóig.

Volt, hogy a nap végén csak felvázoltam néhány mondatban, mi történt aznap, volt, hogy negyedévente adtam hírt magamról. Sokszor gondoltam, ugyan, minek ezt, hisz semmi haszna. Kit érdekel.

Aztán, ahogy a közelmúltban a kezem ügyébe akadt a kamaszkori naplóm, megláttam, hogy kincset tartok a kezemben. Vannak dolgok, amikre emlékszem, vannak, amikre egész másként emlékszem, mint ahogy megtörténtek, és van, ami a feledés homályába merült…volna, ha nem véstem volna rá a kockás lapokra.

Senkit nem érdekel? Az egyik legizgalmasabb olvasmányom volt. Üzenet magamnak. Néhány kulcsmondat, néhány vissza-visszatérő jelenség. Voltak sorok, amiket megkönnyeztem, mert felidéztek valamit abból, amit akkor és ott megéltem, és abból, ahogy azt megéltem.

Történet, amelynek főszereplője vagyok. Történet, amit írok, és amit eljátszok. Nincs ez másként azokkal a történetekkel sem, amiket másokról írtam, hisz a karakterek hasonlatosak hozzám, vagy egy olyan szereplőhöz, akivel egyidőben fel-feltűntünk annak a bizonyos színháznak a színpadán.

Magunkról írunk, magunknak írunk. Azzal, hogy felvéssük valahova azt, ami foglalkoztat bennünket, ami megragadott, azzal figyelmet adunk neki, az dolgozódik bennünk, és bár akkor és ott még nem tiszta, miért pont az, miért pont akkor, de egyszer talán ezt is megértjük. Vagy nem.

Írunk, mert mocorog benn valami, ami keresi az utat kifelé. Olykor gondolatok, olykor talán érzések. Arra várnak, hogy fényt kapjanak, hogy világossá váljon, hogy mi az, ami ott benn van. Innen nézve azért írunk, hogy megértsük magunkat.

Sokan azonban itt nem állunk meg. Nem állunk meg ott, hogy a fiók mélyébe elrejtjük az írásokat, és egyszer majd valaki megtalálja. Talán.

Az a valami, ami arra késztet, hogy tollat ragadjunk, az a valami olykor nem hagy nyugodni addig, amíg ezek az írások megosztásra nem kerülnek. Mert ahogy az írásainkkal magunknak, úgy másoknak is üzenünk. Ahogy nekem érték az, amit valaha jó sok évvel ezelőtt felvéstem a narancssárga-kék kockás füzetbe, úgy másnak is az lehet. Ahogy magam számára inspiráló volt, és számtalan kérdést eredményezett, úgy másokban is elindulhatnak hasonlók. Ahogy én megkönnyeztem sorokat, úgy mások is zsebkendőt ránthatnak. Ahogy én levontam magam számára tanulságokat abból a sok hibából, amit elkövettem, úgy talán más is levonhat.

Innen nézve az írás egy csatorna két emberke között, valami, amivel hathatunk egymásra. Vannak sorok, amikkel elérhetünk egy másik emberhez, és sorok, amivel más emberek elindulhatnak maguk felé, és vannak sorok, amik… ha nincsenek sincs világvége.

Mit jelent írni?

 

-Kürti Nóra

 

By |2018-01-17T17:51:38+00:00szeptember 20th, 2015|Egyéb|