rigoAz üvegházban sétáltam éppen, amikor nagyon halk neszekre lettem figyelmes: lehet, hogy nem is vagyok egyedül.

Az orchideák, kaktuszok nem mozognak zajongva, így arra jutottam, hogy van valaki rajtam kívül a növények között. Körülnéztem és nem láttam senkit.
Elkezdtem követni a hangokat és végül az egyik pozsgásokkal borított pult alatt megláttam egy apró, sötét kis alakot, szájában pár leszáradt ággal, levéllel.
Mikor észrevett arrébb ugrált, elrepült.
Egy rigó volt.
Ekkor még nem tudtam mit csinál itt, így leültem és elkezdtem figyelni.
Volt valami varázslatos annak felfedezésében, hogy rajtam kívül egy másik meleg vérű lény is megbújt a növények között.
Ugrándozott, repkedett, gyűjtögetett, hol közelebb jött, hol távolabb.
Eltartott legalább 15-20 percig mire rájöttem, hogy gyűjtögetése mögött milyen szándék állt.
Fészket épített az üvegház bejárata mellé.
Ahogy közelebb léptem a fészekhez, rácsodálkoztam, hogy ez a kis madár tényleg beköltözött az üvegházba és itt kívánja kikölteni fiókáit.
 A madár számomra mindig is a szabadság egyik legkézenfekvőbb szimbóluma volt, így elképedve jöttem arra rá, hogy ő önként beköltözött egy zárt, a külvilágtól lehatárolt üvegházba, ezzel feladva szabadságát.
 Meleg, biztonságos és első ránézésre egyébként megszólalásig hasonlít ahhoz a világhoz, ami a falakon kívül várja.
 Azt gondoltam, hogy ösztönei szerint bújt el az ősz és a tél hideg, kiszámíthatatlansága elől.
 Végül is érthető.
 Azonban mikor tavasszal szeretne kirepülni, vajon rögtön megtalálja a kijáratot?