Kedves nő társaimmal nemrég kiszakadtunk a városi életből, és lapátot, ásót, gereblyét magunkhoz véve segítettünk ápolni egy számunkra fontos vidéki helyet. Ez a helyzet azon kívül, hogy számos viccelődésre adott okot, el is gondolkodtatott minket, hogy mi tesz egy nőt igazi nővé.

– A nőnek számos arca van, de mind-e között a legfontosabb a saját arca.

Számos alkalom tárulkozhat elénk, hogy magunkba tekintve mélyre ássunk, és elgondolkodjunk például azon, mitől is nő a nő, és hol vagy hogyan bukkanhat elő a női érték belőlünk. Lépten-nyomon felhívhatjuk figyelmünket arra, hogy ne vesszünk el a felszínben, ne vesszünk el egy jól belőtt haj vagy gondos smink maszkja mögött. Hanem legyen jelenlétünk felismerni azt, amikor abban rejlik a nő ereje, hogy képes felülkerekedni a külsőségeken és képes kiesni az „elvárt” női szerepekből, amiket olykor félre is értelmezhetünk.
Az eseményen részt vett barátaim között volt, aki még életében nem fogott hasonló eszközöket a kezében. Annak ellenére, hogy az életben szembesültünk már kemény és váratlan dolgokkal, folyton rádöbbenünk, hogy minden helyzet vethet fel újabb és újabb kérdéseket magunk felé. Az adott szituáció és a közösség ereje pedig kihozta belőlünk, hogy lapátot, ásót, gereblyét ragadjunk magunkhoz és beálljunk segíteni akár szénát pakolni, vagy elegyengetni egy aránytalan földterületet. A kezdeti nehézségek és az egymáson való tréfálkozás után, amikor elkapott minket a munka szelleme: felszabadultunk. Éreztük a kötelességünket, a ránk bízott feladat súlyát, és nem számított, hogy hol is vagyunk és mit is kell pontosan csinálnunk, már az sem érdekelt minket, hogy piszkosak leszünk-e vagy, hogy hogy állhat egy lapát a kezünkben, hanem dolgoztunk. Olyan fizikai munkát végeztünk, amit egyébként nem kezdtünk volna el magunktól csakúgy bárhol. Fáradtunk, éreztük, hogy megmozgat minket az emelgetés, terheltük magunkat, de nem gondolkoztunk már azon, hogy abba kellene hagynunk. Elhittük, hogy képesek vagyunk véghezvinni a feladatot, és ráébredtünk, hogy mellőznünk kell minden külsőséget. Ebben az esetben a felismerés, hogy egy nő nem attól nő, hogy mindig tiszta, ápolt és kihúzza magát a fizikai munkák alól, áttolva ezt a férfiak oldalára. Hanem attól, hogyha egy nehezebb, szokatlan feladattal találkozik, amivel még nem szembesült életében, ami esetlegesen kizökkenti őt az ő komfortzónájából, akkor nem roppan össze és nem kezd el értetlenkedni, esetleg hisztizni a tettektől való ijedtség miatt.
A munka végével, a vízhólyagokat számolgatva a kezünkön döbbentünk rá, hogy mi mindent alkalmaztunk és hanyagoltunk el a folyamat közben.  Átbeszéltük és tudatosítottuk magunkban, hogy csapatban dolgoztunk, kommunikáltunk és odafigyeltünk egymásra, mellőzve a sértődöttséget, ha esetleg rámutattunk egymás hibáira a munka menete alatt.
Számtalan helyzet adhat lehetőséget ráébredni arra, hogy sokszor mennyire szerepeket alkalmazunk, és hogy a saját magunkról alkotott képben élünk, ami csak azt segíti, hogy ne ismerjük fel a pillanat adta lehetőségeket. Bármilyen, legfőképp meglepő élethelyzetekben merülhet fel bizonytalanság bennünk, amik kérdéseket teremtenek. Ezekre a megoldás, ha megválaszoljuk őket. Mitől is nő a nő?

Herédi Renáta